Két logikai kérdőjel

Az első már több mint egy hete történt, már nem is akartam rá visszatérni, de ma megakadt a szemem egy másik furcsaságon. Akkor meg már úgy döntöttem írok.

Szóval múlt hétfőn, vagy még az előtt hétvégén olvasom a hírt, kapom az SMS-t, hogy megtámadták Kabulban a nemzetközi repülőteret. Most nem írok kontextust, cask egymás mellé teszem az állításokat.

1. állítás: „Magyar katonák védik a kabuli repteret” Az a fő kommunikációs tétel a HM részéről. Rengeteg példát találni rá a neten 
2. állítás: "Súlyos tűzharc a kabuli repülőtéren"  

Ha két állítást, hírt egymás mellé tesszük, arra kell gondoljunk a logika szabályai szerint, hogy magyar katonákat is támadás érte.

De a HM nem adott ki semmilyen reagálást erre, a hírekben sem szerepeltek magyar katonák, (sőt még ISAF katonák sem voltak érintve). Akkor itt valami nem logikus.

A válasz, hogy a magyar katonák nem őrzik a kabuli repteret. Csak gondolom, engem sem világosított még fel pontosan senki. A KAIA azon részét őrzik talán, amely az ISAF fennhatósága alatt működik. Ez sosem szerepel a hírekben, úgy látom. Nem is egyedül őrzik a repteret, hanem portugál (al)egységgel együtt. Ez sem szerepel a hírekben, úgy látom.

Nem szarrágás ez, hanem vágyakozás a pontosabb  tájékoztatás felé, hogy elkerülhetőek legyenek a fenti bakik, amikor az ember második gondolata az lesz, hogy a HM megpróbál elhallgatni valamit, azért nem reagálnak a magyar katonákat ért vélelmezett támadásért.

A másik sztori is igazából múlt heti. Láttam a az egyik asztalon egy szétnyitott Magyar Nemzetet Hende miniszterrel múlt pénteken. Beleolvastam, de láttam, hogy az árvízi védekezésben játszott szerep van kiemelve (szó se róla jogosan), ami most igen jól jött a minisztériumnak a helikoptermodernizáció megindoklása kapcsán. Korrekt cikk a a régi 17 tartalékos elismétlésével vagy a Afganisztánban meghalt magyar katonák név szerinti említésével.

Ma megint a titkárságon jártam, rápillantottam az újsághalomra, amelynek a tetején egy Nemzet hevert, a címlap közepén: Honvédségi illetményemelés jöhet. Hűha, gondoltam magamba, ez megérne egy posztot, ha kiismerném magam a honvédégi illetmények rendszerében. Sajnos erről is inkább csak annyit tudok hogy mit törölt el a kormány, missziós szorzók, búvár és tűzszerész szorzók, életbiztosítás a missziókban (ráadásul a Klaudia szerint úgy, hogy erről a HM nem is tájékoztatta a kinti katonákat). Szóval ezek csak foszlányok, nem lehet egységes poszttá formálni.

Nézem az alcímet: Garantált állami munkalehetőség – új életpályamodellt dolgozott ki a Hende Csab vezette szaktárca. Gyorsan odalapozok, 5. oldal, de a pénteki interjút látom viszont. Opsz, akkor ez a pénteki szám volt, amit már láttam.

Nyilvánvalóan ez a cím és ez az alcím már merőben másképp mutat. A logikai bukfenc ebben az esetben ott van, hogy mintha a Hende minisztérium már egy életpályamodellel előállt volna, talán 2011-ben (igen, itt egy cikk róla Humánstratégiai „road-show”: MH Támogató Dandár). Tudom, hogy nem illik az ilyet beismerni, de ha egy kormányzati cikluson belül kétszer használjuk az „új életpályamodell” kifejezést, akkor ott kimondatlanul is elismerjük, hogy az első kudarcot vallott.

Az új-új életpályamodellről (talán így helyesebb, hogy megkülönböztethető legyen a 2011-es új életpályamodelltől) sajnos kevés szó esik az interjúban, de talán a kulcsmondat ez lesz: amelynek egyik elemeként az állományból kiválni kényszerülő katonáknak garantált állami munkalehetőséget nyújtanának. Tekintsünk most el a feltételes módtól (nyújtanának), inkább fókuszáljunk arra, hogy talán a régóta várt illetményemelés (ez önmagában talán még fontosabb is, csak erről még kevesebbet tudok) mellett ez az új információ kínálhat valami mentsvárat azoknak a katonáknak (és a rendőröknek, meg a tűzoltóknak is), akiknek elkövetkező évtizedekben 65 éves korukig kell szolgálniuk.

Ahogy egy katona ismerősöm véleményezte (mondjuk hallottam ilyet rendőröktől is), szerinte a legtöbben meg sem érik majd a nyugdíjkorhatárt, vagy egészségben nem fogják kitölteni a teljes időt. Méltatlan helyzet lesz azoknak a hivatásosoknak, akik 30-40 év szolgálat után majd elbocsátanak 58-60 évesen. Talán nekik szánják ezt a garantált állami lehetőséget? Erre utal a kiválni kényszerülő kitétel? 

A hirado.hu-n azt írják a reggeli Hende interjú kapcsán: Azonban a kiszámíthatóság része, hogy annak, aki önhibáján kívül kikerül a honvédségből - évente 200 ember -, támogatást nyújtanak képzéssel, és garantáltan közszolgálati állásba helyezik őket – fejtette ki Hende Csaba. Az önhibáján kívül kikerül a honvédségből részre kell figyelni? Nekik dobják ezt a mentőövet?

Most megnéztem a Hende interjút a hirado.hu-n. Igen úgy tűnik erre lesz a rendszer (p. perctől). Lesznek, akik nem szolgálhatnak majd 65 éves korukig a honvédségben, mert előre nem tudnak már lépni alattuk meg jönnek az új fiatalabbak. Az kiválásukat segítené elő az, hogy ha az állami szférában akar maradni, akkor a honvédség a saját pénzén, még a szolgálat alatt átképzi őt testnevelő tanárnak, rendőrnek, közigazgatásban dolgozónak (példák az interjúból), és utána garantálja az elhelyezésüket. Ezt mondta Hende. Évente 200 emberről lesz szó a miniszter szerint.

Hát, ha így lesz, dicséretes lesz. Jó lett volna, mondjuk ezt már akkor kommunikálni, amikor eltörölték a szolgálati nyugdíjakat, pár ősz hajszálat megspóroltak volna. Kérdőjelek persze maradtak bennem (mondjuk ez a rendőri példa, amikor már ők is életük végéig szolgálnak) de majd a jövő eldönti a kérdést. Reméljem az új-új életpályamodell sikeresebb lesz, mint az új-új életpályamodell. Talán a gazdasági alapjai már meglesznek az előbbinek. 

Katonai szállítórepülőgép tender és a HM Fegyverzeti és Hadbiztosi Hivatal

Az előző poszt kommentjei közé volt olyan kedves valaki, hogy felrakta a szállító repülőgépek beszerzéséről szóló felhívást. Röviden átfutva a dokumentumot, kiderül, hogy a dokumentáció ára ezerkétszáz valamennyi euro. Nem fogom elolvasni :(

Tényleg Állami Légiszállító flotta lesz a neve, amint azt Hende miniszter a Magyar Hírlapnak nyilatkozta korábban. A cikkben sok érdekes gondolat van, de szállítógépeknél maradva, ez került lejegyzésre:

Nem, sokkal inkább egy olyan, előreláthatóan háromtagú szállítóflottában gondolkodunk, amely képes kiváltani a hamarosan kiöregedő An–26-os „Ancsákat.” Nemzeti érdekünk diktálta lépésről van szó. Képzeljünk el egy, a líbiaihoz hasonló konfliktushelyzetet, amikor honfitársainkat szó szerint az utolsó pillanatban mentettük ki egy Malév-géppel. Ma a katonai „Ancsákon” kívül semmit nem tudnánk bevetni efféle célra. Ha lesz ilyen parkunk, nem szorulunk másra, legyen szó egy szimpla utazási iroda csődjéről, netán krízis előtt álló országról.

Egy hónapig lehet beszerezni. Önmagában nem vitatom, hogy szükség van katonai szállítógépekre, mert szükség van. De azt ki merem jelenteni (bár már valahol mintha leírtam volna ezt, talán pont az előző posztban?), hogy a konkrétan említett "líbiai konflliktushelyzet"-hez hasonlóan nem fogjuk bevetni őket. Vagy ha bevetjük, akkor az nem konfliktushelyzet, meg túszmentés lesz. Líbiában egy polgári Malév gép szállt le, ami azt jelenti, hogy hasonló szituban egy WizzAir gép is leszállhatna (tudom az nem az állam tulajdona, elvileg nem parancsolhatja meg, csak megkérheti). A TEK líbiai akciója egy kicsit túl lett pörgetve. Oda ahova valódi B és C terv nélkül mennek a terrorelhárítók, ott annyira nem lehetett nagy a kockázat. (Ha véletlenül valakit érdekel a téma, itt írtam róla tudományosan Magyar evakuáció Líbiában).

Szóval működő szállítógépekre egyszerűen katonai szempontból van szükség. Ha missziózni akarunk kellenek és kép. Ha homokzsákot is lehet velük dobni még jobb.

Van egy másik cikk is: Modern szárnyas tevékre áhítozik a magyar honvédség. Felsorol négy tuti típust: C-130J, C-27J, BA 146-200, CASA-295M. Nem értek (még) a szállítórepülőgép témához, de az oroszok megint hiányoznak. De kedvencem, a vesszőparipám ez: A Magyar Honvédségnek a saját, és a NATO, illetve az ENSZ égisze alatt végrehajtott békefenntartó műveletei, valamint az egyéb, külföldi misszióinak ellátásához legalább öt-hat darab korszerű szállító-repülőgépre lenne szüksége. Ideális esetben két-három darab C-130J Hercules és három-négy darab C-27J Spartan együttesen tökéletesen lefedné a valós szükségleteket. 

Aztán miért? Miért gondolod úgy kedves szerző, hogy nekünk ilyen sok gép kellene a valós szükségletek lefedésére? Afganisztánt megoldotta a honvédség 2 db AN-26-ossal, mint írod. Igen, azaz nem azzal, hanem bérlet kapacitásokkal, meg Nehéz Légiszállítóezred ráeső óraszámával, meg német, norvég stb légihíddal. (itt kell megjegyezzem, hogy az egyik kommentelő az előző bejegyzésnél a BA-146-200-st valószínűsítette, hogy az lehet a nyerő)

Egyelőre nem tudja a HM (vagy legalábbis nem mondja), hogy az 1000 fős missziós ambíció szintent hogyan fogja fenntartani 2015-től. Jelenleg a 1000 fő majdnem fele Afganisztánban van, onnan viszont kijön mindenki 2014 decemberéig (jó, 2015-től visszamegy kisebb számban, de ez egy másik post lesz majd).

Afganisztán nélkül marad nekünk Koszovó, Ciprus és Sinai. Ez az a három hely (de inkább kettő, mert a KFOR közel van), ahova egyelőre valós szükségletek vannak légiszállítás terén.
Van még Libanon, Szomália, Mali, ami messzi van, de ezeken a helyeken olyan kevesen vannak, hogy egy 60-100 személyes gépet nem kell indítani. Szóval?

Nagy kérdés, hogy a NATO fogja folytatni ezt az intenzív missziózást? Szerintem nem. Az EU élénkíti ez katonai válságkezelői tevékenységét. Szerintem nem, de ha igen, akkor is Fekete-Afrikában, nem az arab Maghrebben. Azaz az egyik opció, hogy a missziós létszámunk 600-750 főre csökken, több kicsi misszióval a "közel"ben (ez saját becslés, nehogy megkérdezze valaki a HM-t :). Opció kettő: az 1000 megtartása érdekében vagy új misszióban vállaunk majd szerepet, vagy egy meglevőben felturbózzuk a jelenlétünket.

A probléma, hogy a balkáni EU és NATO missziók csökkennek, igazából csak az ENSZ missziók maradnak, ami részben jó (olcsó) viszont a transzatlanti térben nincs politikai haszna. UNIFILbe lehetne adni egy lövészszázadot simán, csak a Merciket le kellene elcserélni.

Elkalandoztam. A tisztán katonai igények felméréséhez, megítéléshez tudni kellene tehát, hogy milyen missziókban (milyen rádiuszban, milyen típusú erőkkel) akarunk az elkövetkező 20 évben ott lenni.  Lehet, hogy költséghatékonyabb megoldás, saját és bérelt kapacitással együtt (ahogy idáig) megoldani ezt.

Sajnos igazat kell adjak Hende miniszter úrnak az egyéb, nem katonai célok emlegetésével. Hogyha sokat akarunk repülni az új gépekkel akkor a sinai+ciprusi vonal mellett másra is kell majd használni. Egy hirtelen brüsszeli út nagy delegációval, egy NATO csúcs Európában, egy közös HM-Küm EU-s miniszteri találkozó.  Ebből sincs túl sok.

Az új beszerzési program a HM Fegyverzeti és Hadbiztosi Hivatal-on keresztül megy majd, vagy legalábbis a felhívás ott jelenet meg. Felmenve a weboldaukra, belebotlottam a "Kérdezzen tőlünk" opcióba. Annyira meglepődtem (hisezne gy ilyen állami hivataltól szokatlan ez barátságos, szinte felszólító jellegű ajánlat, hogy lehet kérdezni), hogy mindjárt az alábbi kérdéseket tettem fel az FHH-nak:

Érdeklődnék a tavaly novemberben a Rába Ringen tartott eseményről, ahol a honvédség számára esetlegesen szóbajöhető páncélozott járműveket próbálhatták ki a katonák? Milyen járműveket próbálhattak ki? Milyen koncepció/szempont alapján hívták meg pont azokat a gyártókat típusokat? Másokat is meghívtak-e, akik végül nem jöttek?

Külön szeretném kérdezni, hogy az ilyen eseményekre miért nem hívják meg legalább a szakújságírókat, biztonságpolitikai szakértőket? Akár olyan feltétellel, hogy minden ami ott elhangzik az off-the-record, de magáról az eseményről be lehet számolni? Ez két külön kérdés, kérem külön válaszoljanak majd rá.

Kérdezném, hogy meghívták-e az eseményre azokat az országgyűlési képviselőket, akik Honvédelmi és Rendészeti Bizottság tagjai?

Köszönettel Wagner Péter

Ha válaszolnak, majd felteszem :)

Külön köszönöm a kommentelőknek, hogy gyakorlatilag összedték a legfontosabb linkeket ehhez a témához a kommentek között. Összefoglalva ezek tartalmát, azt is ki lehet olvasni, hogy 3 új gép kerül rendszeresítésre és kettő  AN-26-os pedig továbbra is rendszerbe marad. Hozzáteszem az a két AN-26-os ami működik - újságcikkek szerint - folyamatos modernizáción is átesett az elmúlt években. Egy ilyen vegyesfelhasználásban, megmaradnak az AN-26-os biztosította képességek (deszant, nyitott égbolt) és lesz modern személyszállítás, amit elvileg a BA-146 biztosít.

Bujkáló szakértők azaz a négypárti egyetértés kérdőjelei a helikopterbeszerzés ügyében - frissítve

Tegnap hívott az egyik tv, hogy a pártok megegyeztek új helikopterek és repülők beszerzéséről. Meglepődtem, hogy húú erről lemaradtam, és gyorsan a géphez ültem. Megnyugodva láttam, hogy ami történt az annyi volt, hogy a HM vezetés okosan begyűjtötte a többi parlamenti párt beleegyezését és jóváhagyását ahhoz a folyamathoz, amelynek a révén minél hamarabb, a következő választások után egyből megszülethet majd a döntés az új szállítóhelikopterek és szállító repülőgépek beszerzéséről.

Tekintve, hogy a legritkább esetben van hír arról, hogy valamit előre terveznek a bürokráciák, és még ritkábban arról, hogy ezt nyilvánosságra is hozzák, mindenképpen üdvözlendő ez a hír. De mi is hangzott el. egyrészt itt a hivatalos verzió Összpárti konszenzus a helikopter- és repülőgép-beszerzésről:
- a HM ... őszig kialakítja a követelményrendszert, és elkészíti a tenderkiírást, amelyet szintén négypárti egyeztetésen vitatnak meg. Ezután úgy írják ki az európai uniós közbeszerzési eljárást, hogy a potenciális ajánlattevőknek a jövő évi választások előtt kell benyújtani ajánlatukat. Így az új kormány haladéktalanul dönthet majd a beszerzés kérdésében.
- repülőgép-beszerzésre 5 milliárd, 
- a helikopterbeszerzésre pedig 100 milliárd forintos költséggel kalkulálnak.
Ezek a lényegi momentumok. De mi hangzott még el az lhsn.hu szerint Nagy egyetértésben sokára lesz új helikoptere a Magyar Honvédségnek:
- Minderre – mintegy nettó 5 milliárd forintnyi összegből – három sugárhatású szállító repülőgép beszerzését tervezik, a pénzügyi lehetőségek függvényében akár már 2013-ban…
- A 2014 elején induló folyamat a helikopterek szállítási és hadrendbe állítási idejét tekintve viszonylag sokára, csak 2016-ra valósulhatna meg.

(Most csak zárójelben jegyzem meg, hogy amíg a tömegmédia szinte egy az egyben átvette a hivatalos változatot, egyedül az lhsn-n találkoztam ezekkel az infokkal)

A miniszter érvelésében minden benne van, ami potenciális alátámaszthatja, hogy miért van szükség új helikopterekre, kicsit erőltetett számomra de megértem, mert el kell adni valahogy ezt a hatalmas kiadást. A tanácsom az lett volna, hogy amit nyugodtan belevehetett volna, sőt ezzel kellett volna kezdenie, az a magyar katonai/biztonságpolitikai érdek. A 2012-ben elfogadott Nemzeti Katonai Stratégiában, amelyet többször népszerűsített a miniszter is, benne van kerek perec, hogy 1. minden képességre szükség van 2. a Magyar Honvédségnek képesnek kell lennie magas intenzitású konfliktusok megvívására is. Ezen vállalások teljesítése nem lehetséges helikopterek nélkül. Hozzáteszem a sok büszkeségre és nemzetközi elismerésre okot adó Különleges Műveleti Zászlóaljunk és a kissé háttérbe szorult 88-as Könnyű Vegyes Zászlóalj béna kacsa lenne helikopterek és szállító repülőgépek nélkül. Szóval a modernizáció melletti elsődleges érv - szerintem, és szeretné hinni, hogy ebben a miniszter is egyetért velem - a katonai képességek az elsődlegesek, utána jöhet tényleg minden más, pl a nagyon is releváns katasztrófa elhárítás.


Ismerve a mindenkori politikai vezetés félelmét a katonai áldozatoktól, abban biztos vagyok, hogy pl nagykövetségek esetleges evakuációs feladatainak megoldására nem fog sor kerülni, mondjuk az elkövetkező 10 évben. Mondjuk ezt valszeg a TEK fogják bízni, bár a honvédség is képes rá, és talán otthonosabban mozog külföldön (legalábbis a potenciális konfliktus zónákban).

A négypárti konszenzus önmagában szerintem nem sokat jelent, bár ennek nagyon örült tegnap az újságíró. Azért van egyetértés most is és az "elmúltnyolcévben" is, mert a pártokat alapvetően nem érdekli a téma, nem lehet vele szavazatokat szerezni. Szakértőik sincsenek nagyon. elég megnézni, hogy mennyi pénzt fizettek ki a pártok a honvédséget érintő kérdések elemzésére az elmúlt években. Nem néztem meg részletesen a 444.hu kimutatását a frakciószerződésekről, de úgy tippelem semennyit. Pedig lett volna rá szükség.


Hende miniszter úr előző nap elmondta a Hir tévében, hogy a költségek miként indokolják az új helikopterek beszerzését. Az LHSN-n van egy átírat erről (ott fent van a video is):

Számokban ugyanis a lehetőségek a következőként mutatnak a honvédelmi miniszter szerint:

Ráfordítások + üzemanyagköltségek repült órára bontva:

1. Használt orosz technika nagyjavítása, néhány éves továbbüzemeltetése = 1.2 M Ft/óra üzemeltetési költség
2. Használt nyugati technika beszerzése, 20 éves üzemeltetése = 700.000 Ft/óra üzemeltetési költség
3. Új nyugati technika beszerzése, 40 éves üzemeltetése = 600.000 Ft/óra üzemeltetési költség

Már a szakportál is feltesz néhány kérdést, hogy miként is kell érteni ezeket a számokat, milyen költségeket tartalmaz és miket nem, de én is kiegészíteném eggyel, amit egy Facebook kommentben is viszontláttam.

Milyen típusra gondol a miniszter, amikor a 600.000 Ft/óra  költségek megjelöli. Mert nekem laikusként nyilvánvalónak tűnik, hogy egy új Mi-171-es, vagy egy Augusta-139-es vagy egy CH-53-e üzemeltetési költsége eltérhet egymástól (ugyanez igaz, hogy talán a használt gépek üzemidejére is). megértem persze, hogy egy rövid interjúban ezt nem lehet kifejteni, de talán jobb lett volna -tól -ig adatokat megadni.

Mindenesetre úgy tűnt a tegnap előtti sajtótájékoztatón, hogy a pártok képviselői ilyeneket nem kérdeztek, és nem tudom, hogy a szakértőik (ha vannak) tisztában vannak-e ilyen információkkal. Biztos vagyok benne, hogy egyébként egy politikus idejét meghaladja az ilyen jellegű problémák feszegetése még ha érdekli is. Ha nincs tájékoztatva,  vagy csak a hivatalos forrásokat fogyasztja, könnyen odajuthat, ami tavaly nyáron történt állítólag a Honvédelmi és Rendészeti Bizottság képviselőivel Kecskeméten. Ott a képekből ítélve hatalmas bemutatót kaptak a Honvédségtől. A statikus bemutatón megtekintettek egy MI-24-est, ami úgy volt kiállítva, mintha repképes lett volna. A Honvedelem.hu fényképe szerint rakéták, lőszerek, a pilóták hajózóruhában a gép mellett, minden volt. Csak annyi volt a gond, hogy egy repképtelen múzeumi darabot prezentáltak a képviselőknek. Mondták nekik, hogy repképtelen? Állítólag nem. Feltűnt nekik? Állítólag nem. Tudhatták volna? Igen. Ha személyesen elmentek volna egyszer is, vagy ha lettek volna szakértőik.

Abszolút üdvözlöm, hogy a miniszter úr egyre nagyobb teret szentel a transzparenciának, az átláthatóságnak, de szeretném felhívni az ő figyelmét is (és főleg azokét, akik szervezik a HM a dolgokat), hogy ebbe értsék bele azokat a szakértőket is, akik nem a pártok vagy a HM alkalmazottjai. Ők nem olyan okosak mint a HM szakértői vagy a Honvédség katonái, ez tény. Viszont más, tágabb összefüggésben látják a dolgokat, intézményi emlékezettel rendelkeznek, nem korlátozza a véleményüket és a gondolkodásukat a felettes, hivatali elvárások (szörnyű, hogy ezt egyáltalán magyarázni kell).

Azért lenne szerintem szükség külső szakértőkre, mert nélkülük bizonyos nagyon fontos kérdések el fognak sikkadni. Például, hogy mi a biztosíték arra, hogy az új gépek valóban negyven évig fognak működni és nem dobjuk ki őket 18 év után mint a MIG-29-eseket, amelyek a közvélekedés szerint nagyrészt elrohadtak a karbantartás hiánya miatt. Az részben a pénzen múlott, amelyet a politikai vezetés nem biztosított (gondolom másnak is volt ebben szerepe). 1993-ban 300 USD értékben kaptuk őket, 2011-ben már csak 4 volt üzemképes, amikor kivonták őket. Ez a pazarlás.

Az újonnan beszerzett Gripeneket a beszerzés után még évekig nem tudták megfelelő hadrafoghatóságban tartani. Hogy nem a Gripenekben volt a hiba, arra a csehek a példa, akiknek ez nem okozott gondot. Hol volt a összpárti egyetértés a kérdés orvoslására? Hol voltak az ellenzéki pártok szakértői?

Ha elköltünk majd 100 milliárdot (ez a teljes HM költségvetés durván egyharmada) új szállítóhelikopterekre, érdemes lesz arra is figyelni, hogy a pilótáknak legyen ideje repülni velük. Zord Gábor megírta anno, hogy a Gripen pilóták nem tudtak repülni, mert nem volt pénz a kerozinra. Ez röhejes, szánalmas sajnos.

Tavaly a helikopterpilóták 15-65 órát repültek a miniszteri válasz szerint. 56 hónap van egy évben, azaz a szerencsésebbek alig több mint egy órát repültek hetente. (Nem tudom ebben benne van-e az Afganisztánban lenyomott missziók, ahol intenzíven repültek négy hónapig). Szomorú anélkül is, hogy messze lemaradunk ebben is a NATO normáktól.

A 100 milliárdnyi helikopterekhez képest tehát az elkövetkező években szükség lesz biztosítani a megfelelő karbantartást és kerozint is (átképzést meg egyebeket említi az LHSN.hu), ahhoz, hogy ne játékszerként rohadjanak majd a betonon. Ezt nem csak meg kell majd kérdezni a következő négypárti egyeztetésen, de utána folyamatosan az asztalon is kell tartani a beszerzés után.

Lesznek erre források? Nem tudom, de honvédség költségvetése 2016-tól 0,1 százalékkal fog nőni, ami elvileg (főleg ha a gazdaság is nő) növekvő forrásokat fog jelenteni. Ezt Hende miniszter úr ha jól emlékszem egy másik nyilatkozatában a honvédség modernizálására szeretné majd fordítani (nagyon helyesen).

Zárásként egy személyes gondolat. Mint írtam, meglepődve hallottam, hogy négypárti egyeztetés volt kedd délelőtt. Nem kaptam róla értesítést, pedig elvileg rajta vagyok sajtólistán. Nem az első eset mostanában. Biztos több sajtó lista van, mert engem csak a Honvédelmi Gyereknapról meg a "Magyar Hősök Emlékünnepe” Szentmise és istentisztelet-ről értesítenek. Nem tudok nevetni.

*** Tegnap kaptam egy emailt a  HM Sajtóosztálytól, ami egy korábbi, a négypárti sajtótájékoztatóra szóló meghívó volt, és amiben én is ott voltam a címzettek között. Bár nem emlékszem így sem, de a továbbított emailnek jobban hiszek, mint a saját emlékezetemnek, így azt kell mondanom, biztos meg lettem hívva.

A JTAC alkalmazása harci helyzetben

Most hogy már a honvédségnek is van JTAC-je, érdekes új szempontokat kínált egy cikk, amely egy ausztrál egység uruzgáni harcérintkezésének (médiásan szólva csatájának) történetét mutatja be. Hogy mi az a JTAC, nem írnám le, itt van egyrészt Szórád Tamás meghatározása: Hazai elnevezésük ERICS (Előretolt Repülésirányító Csoport), de a mindennapok során az angol nyelvű JTAC (Joint Terminal Attack Controller) is használatos. A JTAC elnevezést elsősorban az amerikaiak használják, a britek inkább megmaradtak a régi FAC-nál (Forward Air Controller).
Másrészt itt vannak az AirBase blog témával foglalkozó írásai is, amelyeknek elolvasását nem spórolom meg az olvasóknak. ezekből a posztokból sok minden kiderül, többek között az is, ami egészen mostanáig engem is érdekelt: hogy hogyan is történik az, hogy egy ember a földön célra vezet egy helikoptert, egy repülőt vagy egy bombát.

Most hogy elolvastam ezt a cikket: Decorated diggers tell a different truth about storied Afghan battle. Az írás önmagában is rendkívül izgalmas, számos tekintetben jellemzi az afganisztáni hadviselést, tapasztalat feldolgozásnak, sőt egy izgalmas csataleírásnak sem utolsó. Röviden arról van szó, hogy 2010-ben egy ausztrál és egy afgán alegység azzal a céllal, hogy megütközzenek egy helyi tálib csoporttal (két nappal korábban felderítették őket, azután mentek vissza a faluba) behatolt egy faluba. Légi és tüzérségi támogatás elő volt készítve. A tálibok ott voltak, ahogy számítani lehetett és megkezdődött az ütközet.

Az akciónak egy ausztrál halálos áldozata volt, a cikk igazából ennek okairól, a miértekről szól, illetve arról, hogy később az ausztrál védelmi erők hogyan állította be és kommunikálta az eseményt (és hogy hol hibázott).

Mindezeken túl számomra két figyelemfelkeltő dolog volt a cikkben. Az egyik, hogy a művelet során két katona is sisakkamerával a fején harcolt, részben ezek bemutatása és elemzése adja a cikk aktualitását. Itt mindjárt arra gondoltam, hogy vajon ez van-e szabályozva? Lehet-e ilyet? Mert ilyen videofelvételek nyilvánosságra kerülése később pozitívan és negatívan is elsülhet. Arról nem is beszélve, hogy azt már kész tényként kezeljük, hogy a társadalmi nyilvánosság  (életemben először leírtam ezt a szóösszetételt azután, hogy három éve átrágtam magam J. Habermas utólag nagyszerű művén) mennyire átalakult mióta bárki, bármilyen bámészkodó civil, vagy önjelölt riporter a telefonjával világszenzációt örökíthet meg. De vajon a katonai nyilvánosságot (ha van ilyen), vagy a háborús tudósításokat hogy alakíthatja, ha egyszer tömegével készülnek és szivárognak majd ki ilyen felvételek?

De mindez másodrangú a másik figyelemfelkeltő dologhoz képest, ami miatt ezt a posztot is írom most. A cikkből az derült ki, hogy bár a művelethez a légi és tüzérségi támogatás elő volt készítve, és a harcok hevessége indokolta volna ezeknek az alkalmazását, ezek nem érkeztek meg, illetve csak késve (A katonák - ahogy értem - ezt a tényezőt okolják, amiért elvesztették egyik társukat és amiért végül kénytelenek voltak visszavonulni.)

Miért nem jött a támogatás? Az egyik résztvevő katona által, egy barátjának írt, később kiszvárogtatott email szerint: The email raises concerns that mortars were not called in immediately, that aircraft had not been used to bomb the enemy, that the intelligence reports were inadequate and  there had been too much concern about civilian casualties.

Időrendben később az ausztrál hadsereg reagált a panaszokra: the ADF opted to release a partially censored report into MacKinney’s death and a rebuttal of the email.
Blacked out within its 19 pages are  key references to issues raised in the email, such as the concerns of the Joint Terminal Attack Controller – or JTAC – whose job it was to call in air support or artillery fire.
The JTAC role was distinct from the on-the-ground operations commanded by Lieutenant Fanning.
‘‘He was concerned that (censored) mortars (censored) effect on the civilian village of (censored),’’ stated the report.
Another censored passage notes  ‘‘the fast air close air support was unable to (blank) and that as a result close air support could not be employed’’.
The report confirms a 155 artillery round was fired without permission from the JTAC.
The reason why air clearance for use of the 155 cannon was “significantly delayed” is also blanked out.

Ez az ami engem most érdekel már a magyar JTAC-ek kiképzésében. Hogy milyen feltételek mellett is lehet majd alkalmazni. Milyen szabályozókat kap, kapott, amelyek figyelembe vételével majd eljárhat, amikor az általa kísért egység tüzet kér majd a velük szemben álló gerillákra, ellenállókra stb. A cikk szerint ugyanis - kifordítva - a katonák problémája a JTAC óvatoskodása volt. Ő az esetleges civil áldozatoktól tartott, ezért nem hívta le a tüzérséget, az Apache harci helikoptereket. A végén "elszabadult" egy ágyú, de kérdés, hogy azt meg hogyan történt, mert a 155 artillery round was fired without permission from the JTAC. Talán addigra az ausztrál hadnagy a tűzvonalban már rekedtre ordította és káromkodta magát a JTAC-kel és a tüzérséggel, hogy így azok lőttek egyet.

A magyar alkalmazás lehetséges körülményei kapcsán az túlzott óvatosság jut az ember eszébe. Gondoljunk a maximum nulla áldozattal jellegű dolgokra: a feladat nem az, hogy a 1. kint kapott feladataid teljesítsd hanem, hogy 2. minden katonát élve hazahozz. Ha a kettő konfliktusba kerül, akkor megszívtad, úgyhogy legyél annyira óvatos, hogy ne kerülj olyan szituba, hogy a kettő konfliktusba kerüljön. Papíron biztos vagyok benne, hogy hibátlan, tökéletes, a nemzetközi normákat figyelembe veú, NATO kompatibilis lesz az amit a JTAC a kezébe kap majd saját működésének szabalyairól (biztos van ennek valami szakszava). De papíron midnig is jók voltunk és a valóságot meg hozzá tudjuk igazítani.

Nyilvánvalónak tűnik számomra, hogy a JTAC képesség offenzív képesség. Arra van, hogy lebombázzuk az ellenséget, megöljük. Napjaink ellenségei azonban túlnyomó részt valószínűleg az ausztrál cikkben említetthez hasonlóan civilek közelében fognak harcolni. És ha még tud követni az olvasó, akkor itt jön a kérdés: Ki fogja vállalni nálunk a felelősséget a JTAC tevékenységéért? Mert bármilyen óvatosak is leszünk (lesz a JTAC), a háború zűrzavarából adódóan az esély mindig ott lesz, hogy ahova ledobat egy bombát (vagy megküldeti néhány rakétával), ott civilek is lehetnek a közelben.

Az ilyen dilemmákat persze el lehet kerülni úgy, ha nem vállalunk olyan missziót, ahova a JTAC képességet kiküldhetjük. Úgyhogy emiatt is izgatottan várom, hogy mi lesz a 2014 utáni magyar missziós aktivitás fókusza.

Helikopterjavító bázis a helikopterek érkezése előtt?

Mióta utoljára írtam a helikopterbeszerzésekről  (meg még előtte itt) sokat változott a világ. Zord Gábor cikkei szerint a kormány belátta, hogy nem lehet, nem tudja elsietni a döntést - gondolom részben az előkészítés, részben a pénzhiány miatt - ezért a döntést a következő választások utánra halasztja. A hivatalos bejelentés itt.

Ez egyben azt is jelenti, hogy a jelenlegi helikoppterflottával kell azért majd valamit kezdeni. A harci és szállító helikopterek állítólag már kifutottak a repülhető óráikból, de még mindig repülnek, az év eleji mélypont után, amikor állítólag egyetlen szállítóhelikopter volt üzemképes, a mostani híreket olvasva és a képeket nézegetve úgy tűnik javult a helyzet. Ez persze nem ad választ arra a kérdésre, hogy hogyan lettek "lepapírozva", engedélyezve. Bevallom ez már nem az én dolgom, nekem a tanulság ebből annyi, amit már írtam korábban is, hogy akik engedélyezik, valamit mindig kitalálnak, a pilóták meg remélnek nem fognak felszállni vele, amikor már e engedélyek ellenére is úgy gondolják, hogy életveszély lenne a felszállás.

Gábor mondta (akkor már meg is írta valahol), hogy már megjelent valami kiírás, közbeszerzés x számú (nem emlékszem) szállító (és talán harci helikopter üzembetartására) és ismét ha csak jól emlékszem, az Oboronprom orosz cég meg is nyerte már a pályázatot vagy vele tárgyalnak a HM-ben.

Ezek után nem egészen értem a mai Magyar Nemzetben megjelent cikket, legalábbis azt a részét ami a htka-n Helikopterjavító bázis létesülhet Magyarországon címmel jelent meg. Logikailag nyilvánvalónak tűnik, hogy minek és milyen javítóbázist akarnak létrehozni, amíg azt sem tudjuk, milyen helikopterei lesznek az országnak? Még ha tegyük fel a választások után egyből el is dől (közbeszerzés? megtámadott közbeszerzés? hónapok, évek?) a típus, mire leszállítják őket az biztos évekbe fog telni, tehát úgy érzem, kicsit elsietett lenne a javítóbázist már jövőre létrehozni.

Az már csak bennem veszül  kérdésként, hogy milyen szakmai egyeztetésről volt szó, amin én nem voltam ott :) hehehe

A "Katona Magda" és a "Miért gyáva a magyar PRT" blogposztok alatt született névtelen kommentek miatt bocsánatot kérek és azokat kitöröltem

Green on blue okok Afganisztánban

Green on blue-nak hívjuk, amikor adott konfliktusban a helyi kormányerők és az őket támogató külföldi erők között van konfliktus

2012-ben - ha jól emlékszem - viszonylag sok, a korábbi évekhez képest lényegesen több green on blue akció volt Afganisztánban. Biztos kimutatták valahol, de szerintem az esetek többségét két dolog jellemezte:
1, amerikai katonák voltak benne érintve (a nemzetközi erők kétharmada amerikai)
2. az elkövetők afgán oldalon a kétes lojalitású, többségében a korábbi ellenzék soraiból toborzott Afghan Local Police (ALP) nevű egységből kerültek ki

Persze több kivétel is van, nekem is eszembe jutott, de a többség szerintem ilyen volt.

Az ilyen akciók hatására nem térnék ki. Pusztítóak a bizalom tekintetében, amely kulcsfontosságú a kétoldalú együttműködésben, főleg ha intenzív képzésről van szó.

Most olvasok egy remek elemzést egy olyan esetről, amely bele sem került a statisztikákba: The anatomy of green-on-blue tensions in Panjwai. Az eset valójában egyszerű, a probléma nem a lövöldözéssel kezdődött, az csak egy korábbi eset következménye lett. Ez az ami szinte sose derül ki a green on blue események kapcsán, hogy mi volt a korábbi kiváltó ok (a szereplők meghalnak ugyanis a történetekben)

A szép, hogy mindkét oldal a saját logikája szerint cselekszik. Van egy amerikai bázis, a közelben egy ALP által működtetett checkpointtal. Az amcsi katonák követnek egy VIP tálibot, aki meglepetésükre az ALP-sekhez megy. Miért? nem fogjuk megtudni, de valszeg, beszélgetni, talán csak teázni, ismerősökkel pacsizni. Ami biztos, hogy nem megtámadni, és a amerikaiak biztosak benne, hogy felderíteni van.

Be akarják gyűjteni az amerikaiak, de az ALP nem akarja kiadni a régi társat. Végül az amcsik a helyi parancsnokon belül kierőltetik az átadást és megkapják a foglyukat. A dolog ezzel le van rendezve, de igazából ez az a pillanat, amikor az ALP parancsnok igazán meg lett bántva. Miért? Nem tudva, hogy mi volt viszony az ALP parancsnok és keresett tálib vezető között, innen távolról úgy tűnik, hogy az amcsik súlyosan megalázták a ALP parancsnokot saját rendőrei és a parancsnoka előtt azzal, hogy átadása kényszerítették egy barátját, talán rokonát, aki úgy érkezett hozzá (félretéve a formális viszonyrendszert, amelyben elvileg inkomptabilisek - kormányerő vs ellenállás), hogy az afgán szokásoknak megfelelően tudta/remélte, hogy biztonságban lesz, amíg a parancsnok védelme alatt áll. Csalódnia kellett. 

Az amerikaiak azzal, hogy kierőszakolták a tálib átadását, áthágtak egy pár helyi (afgán-pastun) szokást, amivel csak megerősítették az afgánokban levő sztereotípiákat, hogy ők milyen arrogánsak, erőszakosak, tiszteletlenek stb. Pedig az amerikai katonák csak úgy cselekedtek, ahogy minden nyugaton nevelkedett katona cselekszik. A partnereikről  pedig azt várták, hogy ők is cselekedjenek, azaz, ha egy ellenség megy oda hozzájuk, azt azonnal tartoztassák le. Csak hát Afganisztán nem ilyen egyszerű

A Tartományi Újjáépítési Csoport vége

Nem tudom pontosan mikor, de a napokban befejezte tevékenységét a magyar PRT  Baghlan tartományban, Afganisztánban. Az értékélés majd a későbbiekben történik meg, a történet megírása még később. Az elmúlt években született néhány tanulmány és munka a témáról, amelyek impaktja a közbeszédre, a szerény közvéleményre nulla volt.

A PRT-ról és az afganisztáni részvételről való közvélekedés - most jövök rá, ez mennyire hasonló az általános magyar mentalitásra - csak heves érzelmi véleményekkel jellemezhető:
1, minek vagyunk ott, mikor itt is sok az éhező és a szegény, büdös afgánok, fölösleges nekik minden, a katonák meg zsoldosok, megérdemlik ha meghalnak.
2, a másik - HM kommunikáció - nézet szerint a PRT hatalmas sikereket értünk el, az afgánok nagyon hálásak nekünk, komoly  impaktja volt a több mint 400 projektnek, a szövetségeseink eszméletlenül elégedettek velünk, és mindent elértünk, testvéri szeretetben és megbecsülésben búcsuzunk

Mindkét vélemény messze van a valóságtól, a valóság kb. a kettő között van, sok izzadással, gonddal, erőfeszítéssel, kudarcokkal, helyben topogással és szerény sikerekkel. Én is szeretnék hinni a sikerekben, de az attól az nem lesz, hogy valaki kijelenti róla, hogy van. Itt kezdődik az önbecsapás, mi elhitetjük magunkkal a sikert, aztán majd ha egy német vagy amerikai (akik a leginkább elismerték az erőfeszítéseinket állítólag), egyszer a memoárjában vagy egy nyilatkozatban őszintén megnyilatkozik, akkor jön a meglepetés, és hogy már megint minket támadnak.

A PRT értékelésekor nem lehet egyszerűen a tartományban elért eredményeinket nézni. Hogy ott mit alkottunk fejlesztési szempontból, az egy dolog. Mit tettünk hozzá a biztonsághoz, az egy másik. A hatékonyságot, eredményességet lehet vizsgálni Budapesten is. Hatékonyan tudtak együttműködni a minisztériumok a fejlesztési programok kialakításában? Volt koherencia, vízió, stratégia? Volt kommunikáció, megfelelő volt? Mennyire volt képes a katona, a parancsnok, a katonai szervezet megfelelni a feladatoknak, a változó kihívásoknak? Mennyire volt képes a honvédség a katonai jellegű kihívásoknak megfelelni, reagálni rájuk? Szlankó Bálint könyve erről árul el a legtöbbet, de ha azt nézzük, hogy a "haditechnikai" modernizáció általában a halálesetek után történt, vagy eszméletlen lassan, az is sokat elárul.

Nyilvánvaló szerintem, hogy a sikerről beszélni csak akkor hiteles, ha a kudarcokról is beszélünk. De túlszaladtam. A sikerekről való beszélgetéshez nem kellenek kudarcok, hanem adatokra van szükség, amelyek alapján megtörténhet a független értékelés. Ez nincsen. Nem meglepő, ez a magyar gondolkodásmódba, az állami szférába még nem szűrődött be az elmúlt lassan 25 év alatt. I

Itt a mindig idézett holland példám Uruzgánból: Hollandia is kivonul - de hogyan! Ez a profi, ha így csináltuk volna, még a kudarcokat is megtapsoltam volna, a sikereket pedig szó nélkül elfogadtam volna sikernek. Azóta az értékeléssel megbízott afgán NGO csinál még egy jelentést 2010-ben a holland hatásról: THE DUTCH ENGAGEMENT IN URUZGAN: 2006 to 2010. Majd még ezt elolvasom.

Civilekre bízni az értékelésünket, ráadásul afgán civil szervezetre? Brrrrrrr fut át minden magyar köztisztviselő és katona hátán a hideglelés. Más mentalitás, más eredmények. Nekem a holland példa az etalon, hozzáteszem - magunk mentségére  - nem minden ország csinálta így.

Véget ért a PRT a napokban. Hogy pontosan mikor, mi lesz a hivatalos dátum, az nem jött át. Tegnap Hende miniszter úr átvette a magyar zászlót, de ha jól láttam az esemény már Mazar-ban történt, azaz a PRT állománya már otthagyta a tábort. Kértem a katonákat még annak idején, hogy videozzák le, amint lelakatolják a tábort, de erre nem került sor végül, mert az afgán hatóságok vették át a tábort.

A Népszabadságban megjelent egy hír március 20-án, hogy Kiürül Camp Pannonia címmel, ekkor ezek szerint még ott voltak.

A napokban hazatér az utolsó kontingens, állítólag a kormányfő személyesen fogja várni őket a repülőtéren. Ez szép gesztus lesz, bár nem feledteti velem, hogy egyetlen magyar kormányfő sem volt képes kint meglátogatni hat és fél év alatt ezt és a többi missziót, amelyek - szerintem - a legtöbbet segítettek a NATO megítélésünk és a magyar-amerikai külpolitikai kapcsolatok megtartásában/javításában

Szánalmas cikk a PRT afganisztáni kivonásáról

A PRT elvileg már bezárta magát Afganisztánban, de még mindig vannak hírek. Igazából illett volna írnom egy nagy lezáró cikket az elért eredményekről, de nem volt hozzá se időm, se erőm, sem kedvem.

Végül azzal a sikerpropagandával fejeztük be a működésünket, ahogy elkezdtük annak idején és ahogy folytattuk az évek során. Pár kritikát elengedtem ezen a kurva blogon és néhány más tanulmányban, te természetesen ezek semmilyen falat nem ütöttek át, gondolom senki sem olvasta, akinek érdemes lett volna. Persze belátom, ha olvasta volna, akkor se tudott volna nagyon mit tenni.

A nagy magyar siker árnyékolásához csak egyetlen dolgot fűznék csak hozzá, ami remélem egy kicsit elgondolkodtat majd mindenkit aki ezt a blogot olvassa. Hogy van az, hogy mindenki kudarcról beszél Afganisztán kapcsán, minden NATO ország önkritikus a saját "elért" eredményeivel (így, idézőjelben), csak nálunk van és volt minden rendben az elmúlt nyolc évben.

De nem ezért írok. Kicsinységünknek, provincializmusunknak és alulinformáltságunknak (vagy együtt vagy valamelyik önmagában) fájó bizonyítékát láttam az előbb: Még a kondigépeket is ott hagyjuk az afgánoknak. 
Nem tudom kiben milyen hangulatot kelt ez a cím, nekem most kb. ilyen jut eszembe, még egy kis szalonnát is adtunk a kivert kutyának. Húú de bőkezűek, nagy vonalúak vagyunk, a betyár mindenit (most nem érdekel, hogy általában a hülye szerkesztők adják a hülye címeket az újságírók cikkeinek)

Mindjárt beugrott a cím olvasatán, hogy ezeket a kondigépeket még talán a hollandok hagyták a magyarokra. (képzeljük el a címet: A hollandok még a kondigépeket is itt hagyják a magyaroknak - milyen meleg, barátságos cím), akkor mi most mások tollával ékeskedünk? De honnan is tudhatná az újságíró vagy aki mondta neki, hogy mi mindent hagytak itt a holland katonák a magyar katonáknak nyolc éve. Igaz valamennyit fizetett is a honvédség annak idején, de nem tudni, mire? a bázisra, a konténerekre, a légkondikra? az üzemanyagra amit itt hagytak? Ha jóindulatú vagyok, mondhatnám megvettük annak idején ezeket a kondigépeket, amelyek most 10 évvel később (a hollandok 2004-ben jöttek a tartományba, lehet már akkor sem voltak újak a gépek), elajándékozzuk.

Nagyvonalúak vagyunk vagyunk vagy racionalálisak. Olcsóbb otthagyni mint hazahozni? Na ugye.

A cikk sajnos további példákat is hoz a magyarok bőkezűségéről, idézem inkább olyan siralmas:
Ezek között van például a Toyota páncélozott autó és Nissan gépkocsi is, 42 klímaberendezés, 3 aggregátor és 30 asztali számítógép. Ezek mellett a magyar katonák kondigépeket, mosó- és mosogatógépet, dohányzóasztalt, íróasztalt, irodai karosszéket, fémvázas ágyakat, összecsukható hordágyat, marmonkannákat, ingeket, kabátokat, védőkesztyűket, viharlámpát, vízszivattyút, utászlapátot és utászcsákányt, étel- és italkonténereket, de még zsebszámológépet is hagynak az afgán táborban.

Erős kétségeim vannak a asztali számítógépek állapotáról (kb 5-6 évesek) a klímaberendezésekről (szerintem azt is a hollandok hagyták ott, amiket ugye elvileg talán megvettünk???) de csúcs mégis a marmonkanna, meg védőkesztyű, ingek(mire használják majd vajon?) és a zsebszámológép. Zsebszámológép! Úristen, mint gondolhatnak rólunk az afgánok.

Légi utántöltés képesség 2020-ban

Annyit foglalkoztunk mostanság a honvédség képességeivel, gondoltam ez még idefér.

Most egyébként, hogy sokat foglalkoztam a az elmúlt húsz év haderő átalakításaival és modernizációjával, azt kell mondjam a hadsereg fejlődött. Azért kell ezt kijelenteni, mert még mindig rengeted kommenttel találkozok (nem ezen a blogon), amelyek a 1990-es évek állapotából indulnak ki. Sok ilyet hallottam ezért egyszer jól meg is lepődtem, amikor hajdúhadházán aludtam a kiképzőbázison és teljesen korrekt volt a fürdőszoba és háló is. Igaz az is, hogy a debreceni tiszti vagy legénységi szállónak egy kicsit öregebb volt a hangulata, ott nem laktam volna sokáig.

De megint eltértem. Mit látok a neten. hogy lesz légi utántöltő képesség. Először angol oldalon láttam, most gyorsan rákeresek a magyarul van-e valami (azaz csak nekem újdonság-e). ja, van a honvedelem.hu, azaz csak én maradtam le :(, akkor nem is hír.

Átnyálaztam Zord Gábor Francia csővégen a (cseh) Gripen - most mi a magyar álláspont? posztjához érkezett 107 kommented, de nem láttam benne akkor a választ. 2012 szeptemberben kérdezte, a kvázi válasz novemberi.

Ami benne van az eredeti cikkben és nincs benne a magyar honvedelem cikkben, hogy mikor is lesz ez a képesség tervezve. 2020.

Most elolvasom megint a cikket, és látom, hogy az a kevés részlet mind nem jelent meg a honvedelem.hu-n. szóval:
In the past, European armed forces have relied substantively on American assets. This was originally demonstrated in the Kosovo campaign, and the increased reliance on the US was a lesson from operations over Libya. Currently, Europe can field 42 aircraft of ten different types, which compares with US resources of over 650 of four types.

Defence ministers tasked the Agency in March 2012 to work on air-to-air refuelling capabilities as a priority. Consequently, EDA has developed a global approach with three objectives: increasing overall capacity, reducing fragmentation of the fleet, and optimising the use of assets. This work has finally led to four complementary work-strands, on some of which EDA is cooperating closely with OCCAR:

- Facilitating access to commercial AAR services;
- Optimisation of use of existing capabilities which can include the sharing of surplus capacities for example;
- Optimisation of the A400M fleet AAR capability including the option for acquiring additional AAR kits;
- Increasing the strategic tanker capability in Europe by 2020.

The aim is to reach an initial European strategic Multi-Role Tanker Transport (MRTT) capability by 2020. 

Kellően messze van ahhoz, hogy még akár is megvalósuljon. Sőt mivel 2010 még csak az indulás lesz, ezért valószínűsíthetem, hogy mire a magyar Gripen pilóták tankolni is fognak a levegőben, az még messzebb lesz.

Mit lett a konklúziója ennek a posztnak kérdezem magamtól?  Hogy fejlődés van, még ha nagyon lassú is.

A zsoldos cégek (PMC) szerepe a szomáliai kalózkodás megfékezésében

A katpolon van egy érdekes poszt a szomáliai kalózkodás alkonyáról. A post - némileg szkeptikus hangnemben - arról szól, hogy a csökkent a kalózkodás a világ egykor legveszélyesebb tengeri útvonalán. A cikkben említést tesznek Puntföldi Tengeri Rendészeti Erőkről (Puntland Maritime Police Force) a akik pompás kék egyenruhában masíroznak az egyik képen. A katpol posztja homályban hagyja ennek az erőnek az eredtét (igaz nem erről szól a poszt, hanem a csökkenő kalóz aktivitással, igaz viszont, hogy abban a PTRE kulcsszerepet játszott)

A kommentek között Kullancs1983 megkérdezi, felveti, hogy mi lehet ennek az erőnek a háttere,ki finanszírozza. Neki válaszolok most, mert az odaírt válasz annyira hosszú lett, hogy megér egy posztot.

Felmerülhet a kérdés, hogy mióta foglalkozom én kalózkodással és Szomáliával. Nem foglalkozom, csak amennyire kell. Amikor tavaly összel elkészült az a hivatalos jelentés, amely kimutatta, hogy drazstikusan esett a szomáliai kalózkodás aktivitása, felhívtak az egyik rádiótól, hogy kommentáljam. Egy pár óra kutatás alatt (végül is ez a szakmám) futottam bele ezekbe a dolgokba, amelyekről itthon addig nem is hallottam. Most nyugodt vagyok, mert a katpol egyébknt kiváló posztja sem említi ezt a szálat.

Szóval miét érdekes ez a Puntföldi Tengeri Rendészeti Erők. Azért mert a létrehozásában igazi katonai magánvállalkozások (Private Military Company, vagy Private Security Company, én a PMC-t fogom ahsználni) zsoldos cégek vettek részt, pont olyan homályos féllegális keretek között, és felelőtlenül, ahogy az a filmekben is lenni szokott.

Szomália jelenleg 3 részben van. A déli területeken a kenyai hadsereg, az AMISOM nevű ENSZ misszió és a frissen felállított és kiképzett szomáliai kormányhadsereg harcol a iszlamisták ellen. ez mindenkinek megvan. Tőle északra a kvázi önálló Putnföld van, amelynek a tengerparti városai és települései jelentették a kalózkodás központját. És még tőle észak-keletre ott van szintén kvázi önálló Szomáliföld, amivel most nem foglalkozom.

2012-bena sok évi romló trend után hirtelen javulni kezdtek az adatok, intenzíven csökkentek a kalóztámadások. Erről én is lemaradtam, mikor először felhívtak a rádiótól azt hittem megint félreértettek valamit, aztán meglepődtem. Nyilván a sikert mindenki magának vélte, az EU és NATO és az USA haditengerészeti misszió, a AMISOM, meg még nem tudom ki.

Az újdonságot a régi történetben a Puntföldi Tengeri Rendészeti Erőkről jelentették, ők eddig nem voltak a pályán, és nem is követelték maguknak a sikert. De mi is ez a félkatonai egység? Itt jön a kaland.

Általam nem teljesen ismert okoknál fogva a PTRE felállításában az Egyesült Arab Emirátusok (UAE) játszott kulcsszerepet. Igen, elég messze van, tipikusan nem az a kalandor társaság, és mi érdekük lehet Szomáliában, hogy ennyi pénz beleöljenek a diplomáciailag kínos projektbe?

Valamikor 2010-ben az UAE és  Puntföld vezetése megegyezett abban, hogy kalózkodás elleni harc érdekében létrejön a PTRE. Miért volt erre szükség? Mert a kalózokat ha már egyszer kikötöttek, szinte lehetetlen volt megtalálni, a veszélyes és kommandós műveletek általában túl kockázatosak, sokba kerülnek. Miért ne a helyi erőkkel oldjuk meg?

A terv tehát egy olyan megfelelően kiképzett és felszerelt erő, egység létrehozása volt, amely képes felvenni a kalózokkal a harcot a szárazföldön, sőt képes meglepni őket azzal, hogy ott támadja őket, ahol biztonságban érzik magukat. Igen ám, csakhogy itt nem a magyar honvédség haderőreformjának a sebességével mentek a dolgok, hanem gyors eredmények kellettek.

De ugye egy senki által el nem ismert ország nem fog katonai segélyt és kiképzőket kapni a nemzetközi közösségtől. Akkor maradnak a szürke csatornák, a zsoldosok.

Így jön a képbe a Saracen dél-afrikai zsoldosvállalat, Erik Prince a Blackwater alapítója és az emirátus uralkodó családja, akik valamiért (gazdasági érdekekből) beszálltak az egész finanszírozásába.

Szomália jelenleg a zsoldoscégek egyik Mekkája, egy cég leszerződött a szomáliai kormánnyal a biztosítsa az országhoz tartozó tengerparti sávot és majdnem vettek egy norvég hadihajót hozzá! (nem jött végül össze). Itt egy remek összefoglalás, egy "ki kicsoda" a Szomálibában jelen levő PMC-kről.

A Saracen is először Mogadisuban akart üzletet csinálni: On 5 October 2010, Luitingh travelled to Mogadishu together with consultant Michael Shanklin, a former CIA officer with prior experience in Somalia, and four other Saracen personnel. Ja nem kispályáznak, tényleg mint a filmekben, biztos fekete napszemüvegben élre vasalt nadrágban léptek ki a business jet-jükből.

Itt nem jártak sikerrel viszont közbe összejött a meló Puntföldön a PTRE felállítására. Megint néhány adat, hogy nem kispályán nyomták: By the time of Saracen’s withdrawal from Mogadishu, its operations in Bosaaso (ez Puntföld fővárosa) were well advanced: to establish a force of approximately 1,000-strong, equipped with 3 transport aircraft, 3 reconnaissance aircraft, 2 transport helicopters and 2 light helicopters. The maritime component of the force would be equipped with 1 command and control vessel, 2 logistical support vessels and 3 rigidhulled inflatable boats (RHIBs) for rapid deployment and intervention. If fully implemented, these plans would establish the best-equipped indigenous military force anywhere in Somalia.

És a logisztika: Just two days after the Saracen team redeployed to Bosaaso, on 31 October 2010, the MV NOORA MOON 1 delivered approximately 500 MT of equipment and hardware, including construction vehicles and also 85 pick-up trucks to the port of Bosaaso. Between October 2010 and February 2011, Saracen also chartered fifteen flights to Somalia from the UAE and Uganda, involving two Antonov An-32 cargo aircraft operated by Ayk Avia, carrying supplies for the Saracen training camp in Puntland. 

Az bázis ami felépült. Impresszív


A zsoldosoknak érkezett néhány extra cucc is:


Még jött aztán másik kettő is.

Hogy minden simán menjen Puntföldön a logisztikai támogatást egy helyi cégre bízták, amelyben véletlenül a punföldi elnök fiai is érdekelte voltak.

A milícia úgy tűnik eredményes volt. Gondolom minden hazai Szomália kutató rendszeresen forgatja a Somali Report nevű weboldalt, az egyébként néha kétes ügyletekbe belefolyó Robert Young Pelton weboldalát. A majdnem egyszemélyes website nagon kurrens és sok helyi forrással dolgozik. Pelton szerint az új félkatonai erő hatékony volt/-, és ezt maga az ENSZ vizsgálócsoportja is elismerte. A Puntföldi Tengeri Rendészeti Erők pont azt csinálta amire kiképezték, bement a kalózok kikötővárosaiba rendet csinálni.

Természetesen, mondhatnánk, a zsoldosok kiképzése nem volt problémamentes, ahogy elképzelem sörrel a kezükben szívatták néha az egyszerű újoncokat. Az egész téma (zsoldosok, kiképzés) akkor kapott visszhangot, amikor a New York Times lejött egy cikkel Prinxe szerepével és egy ilyen fotóval:

Hogy mit ábrázol a kép arról vita van, a zsoldos cég szerint puntföldi milícia tagjai büntették egymást, az ENSZ szerint viszont zsoldosok büntették így az egyik újoncot (a csávó szerintem egyébként él, különben nem közölte volna le a NYT).

 Szóval a dolog elkezdett működni, ment a kiképzés és az akciók, ám egy probléma volt ezzel a felállással (UAE+zsoldosok+Puntföld), hogy szembe ment mindenféle nemzetközi egyezménnyel és megsértette a Szomáliával szemben levő fegyverembargót. Az ENSZ elkezdett vizsgálódni, egyre büdösebb lett a dolog és végül kényelmetlenné vált az emirátusoknak. (Erik Prince se annyira népszerű, főleg amikor kitudódott, hogy benne van valahogy)

A emirátusiak egyik pillanatról a másikra befejezték a dolgot, és egyszer csak ott maradt 800-1000 kiképzett és felfegyverzett szomáliai egy katonai táborban (a repülőgépeket és a  helikoptereket nem kapták meg), ettől mindenki még jobban izzadt, mert ugye közben lent délen meg pont próbálták normalizálni a helyzetet a afrikai erők. Igazából ez a tanulsága a zsoldosok alkalmazásának, hogy ha nincs pénz, ők is mindent hátrahagynak és lehet, hogy a végén a biztonság növelése helyett csak romlani fog a biztonság.

A megoldást - mily vicces - egy másik zsoldoscég szolgáltatta. Az AMISOM, az Arikai Unió békefenntartó kontingens Mogadishuab és delen csinálta a rendet. Az ő feladatuk is volt a legitim szomáliai kormány hadseregének a kiképzése. De ezt nem ők csinálták, hanem egy amerikai, Bancroft Global Development nevű cég: Bancroft provides technical expertise to AMISOM and, under its auspices, to the TFG military. They have assisted AMISOM in modernizing their sight system for mortar fire, and are taking an active part in the training of TFG soldiers, from infantry tactics to administration and accountability, and of the presidential guard in charge of the TFG President personal security details(p.259). Nem kispályások ők sem.

Szóval végük ők kapták meg a a puntföldi erők megtartását és továbbképzését. Ha valaki megnézi a wikipediát, láthatja, hogy még 2012 decemberében is működtek, vannak felfegyverzett helikoptereik (na megint a harci helikopterek szükségességénél leszünk mindjárt), és rendszeresen írtjáka kalózokat, visszafogllaják a hajókat, stb.

Ha valaki szeret olvasni, akkor itt olvashatja azokat a 200-250 oldalas ENSZ jelentéseket, amelyek hihetetlen akkurátusan szedik össze a dolgokat, igazi nyomozók. Én a cikk kedvéért a 20111 júliusi számból idézgettem.

Ja és miért lett olyan fontos Puntlandnak, hogy kalózok eltakarodjanaka kikötőiből? Azt megvárom amíg megírják a szomáli és puntszakértők :) Majd akkor visszatérek a témára.

Szükségünk van-e harci helikopterekre?

Mielőtt egy rövid posztban elintézném a kérdést, két fontos írásra kell felhívnom a figyelmet, hogy árnyaljuk a kérdést. Az egyik stonefort cikke a jets.hu-n, (köszi, aki berakta a kommentek közé) ahol egyedül találkoztam azzal a finom infoval, amelyet már hallottam, de idáig nem olvastam máshol:. Méghozzá:

2013 elején kormányközi egyeztetések folytak a témában, a tárgyalások célja húsz új helikopter beszerzése, amelyek közül kettő kiképzésre szolgáló A119-es lenne, 18 pedig AW139-es két verzióban. Szállítási feladatokra egy tucat gép állna rendelkezésre, hat pedig izraeli Spike páncéltörő rakétarendszert kapna.

Még annyit tehetnék hozzá, hogy a tucatból hat db lenne VIP verzió, hat pedid deszant/teher. A lényeg azonban, hogy 20 gépről van szó és ebből csak hat lenne harci támogató verzió. Stonefort a cikkében megvizsgálja a harci verzió fegyvereit és megállapítja, hogy ha azok működnek, akkor bajosan használható a tehertér. Vakon azt hiszem, hogy rendeltetésszerűen senki sem fog majd utazni a tehertérben, ha harci helikopter üzemmódban akar menni a gép, így ez talán nem lesz probléma.

Nekem az jött le Stonefort cikkéből (persze mindenki olvassa el), hogy nem egy lehetetlen konstrukció a harci verzió, csak az ismert információk alapján lehet, hogy egy kicsit drága lenne a darabár más gépekhez képest. Ugye itt jön megint csak az, amit az első cikkben is írtam, hogy lehet ez kompenzálná a kedvezőbb fizetési feltételek? hogy hoznák létre a nemtom milyen szintű szervizbázist is a gépekhez (lehet e lengyel UH-60-osokhoz ezt nem kapnánk meg)? lehet, hogy cserébe még befektet is az olasz gyártó, vagy valamelyik olasz cég, mint a Gripen esetében?

Szóval a felszereltség és az ár csak egy dolog. Az fontos, hogy a gép felszereltségében nem legyen fölösleges kompromisszum, de ne is essünk túlzásba. Mondok egy példát. A német légierőnek van 80-90 CH-53-as nehéz helikoptere, abból kezdetben hat gép volt alkalmas nemzetközi missziókra (a megnövekedett veszély elhárítására szolgáló kütyükkel felszerelve, por szűrő, megnövelt tartály, FLIR miegyéb), ma már hatalmas erőfeszítések árán ezt feltornázták mondjuk 22-re. A maradék 60 géppel még mindig csak Németországban, nappal, normális időjárási viszonyok között repülnek. Szóval óva inteném a minisztériumot hogy a tucatnyi szállító gépre megvegyék az össze kütyüt. Találják ki, hogy mennyi lenne az a szám, amivel max. misszióba mennénk (szerintem 3-nál nem több + 1 tartalék) és a többi legyen csak alapdarab.

A harci helikopterek meg persze arra minden kell, csak itt jön elő a kérdés, hogy minek is. Már majdnem belekezdek válaszba, de még egy tanulmányt, egy PhD doktorit kell idézzek. Ugyanis a helikoptermodernizációs tervek ugye eredetileg 30+2 gép beszerzésével indultak. Néha eszembe jutott, hogy miért is 30? Miért nem 26? vagy 19?

És akkor olvasom Koller József ezredes, szerintem Mi-24-es helikopter pilóta doktori értekezését a helikopterek újszerű alkalmazási lehetőségeiről .... címmel, gyakorlatilag az afgán tapasztalatok feldolgozása.
Legnagyobb meglepetésemre az 50 oldalon látok egy ilyet:
A jelentések és tanulmányok alapján megállapítható, hogy a Magyar Honvédség műveleti képességének biztosítására minimálisan 12-15 közepes többfeladatú (szállító)helikopter, 12 harci helikopter és 15-18 többfeladatú könny (szállító)helikopterre van szükség.
Ha a gazdasági helikopterek nem teszik lehetővé a harci helikopterek fenntartását, akkor legalább 30 db  könnyű , többfeladatú (felfegyverzett), páncéltörő képességre, távolról történő tűztámogatásra felkészített helikopterre lenne szükség, legalább 80 százalékos üzemképességgel számolva.
van egy hivatkozás is a jelentések után: Benyó György ezredes: A ÖHP Repülés Biztonsági Főnöke által összeállított jelentés alapján. Nyt. szám. REBIO/9-43/2011

Ahá! Akkor ez lehet a dokumentum, amelynek alapján a 30 helikopter szóba került. Valakik szerint a Magyar Honvédségben Magyar Honvédség műveleti képességének biztosítására minimálisan 12-15 közepes többfeladatú (szállító)helikopter, 12 harci helikopter és 15-18 többfeladatú könny (szállító)helikopterre van szükség.
Cáfolom! Vitatom! Győzzenek meg legalábbis, hogy mi indokolja,mi indokolná ennyi közepes és könnyű szállító helikopter fenntartását.

Arról nem is beszélve, hogy remélem nem egyetlen szakértői anyag alapján jutottak erre a következtetésre (amellett, hogy minden tiszteletem ismeretül is Benyó György ezredesé). Ennyi helikopterre max akkor lehetne szükség, ha a légimentő és rendészeti (rendőrség) helikopter igényeit is belevennék. Erre egyébként az 50 oldalon mindjárt történik számítás is.

Ez így mind együtt egyébként megmagyarázná, hogy Hende miniszter annak idején miért kezdett egyszer csak arról beszélni, hogy a 30 helikopterrel nem csak a honvédségi, hanem a betegszállítási feladatokat is átvenné a HM/MH

Gyorsan megnézem orosz Zoltán tábornoknak, VKF-helyettesnek a tézisfüzetét is, mert őt is idézi Koller ezredes. Orosz tábornok azt írja tézisfüzetében a 8. oldalon: A Magyar Köztársaság védelme és a szövetségesi kötelezettségekből adódó missziós feladatok teljesítése, az ezekhez szükséges kiképzés, felkészítés biztosítására 20 darab harci, 28 darab közepes szállító és 30 darab könnyű többfeladatú helikopter szükséges. A jelenleg hiányzó könnyű helikopter képességgel megoldható hosszú távon a helikopter pilóta alapkiképzés is. Ez kormányzati keretek között, honvédségi bázison, oktatókkal, követelmény rendszerrel szervezve, biztosítaná a rendőrség és a légi mentő szolgálat pilótaszükségletét is, ezzel együtt egy tartalékos helikopter pilóta létszámot az ország védelmi feladatok ellátására. A helikopteres légi kutató-mentő szolgálat ellátása is bővülhetne, hiszen könnyű helikopterek szolgálatba állításával a honvédségi szolgálatot csatlakoztatni lehetne az országos civil légi mentő rendszerhez.  

Mint mondjak hatalmas számok. Azt hiszem nem értünk egyet abban, hogy a haza védelme és a nemzetközi missziós feladatok mennyi helikoptert igényelnek. Most beleolvastam Orosz tábornok doktorijába is. piszok jónak tűnik, nem szokványos katonai doktori. Érthető, olvasmányos jól felépített, amennyire meg tudom állapítani nagyon benne van a témában. 150 oldal! Volt mondanivalója. Ismét minden tiszteletem a tábornok úré, de akkor sem értünk egyet az veszélyeztetettséget és az ebből fakadó igényeket illetően. nem tudom megérteni mi az a szövetségesi kötelezettségekből adódó missziós feladatok teljesítése. Nincs kötelezettség, csak amit vállalunk, nem? Azt meg mi döntjük el, hogy mit vállalunk.

Úgy látom erős lobbija van a harci helikopter képesség megtartásának. De úgy is látom, hogy a miniszter úr nagyon nem kapott alternatív véleményt az álláspontja kialakításához. Hol van itt a civil kontroll :) Ej, miniszter úr.

Nyilván úgy lenne izgalmas a dolog, ha a HM szépen, transzparensen bevonná a szakértőket, mindenki elmondaná a véleményét, a HM meg kialakítana egy politikai álláspontot. Mennyire tartja veszélyesnek az ország helyzetét. Meg kellene nézni a Nemzeti Biztonsági Stratégiát és a Nemzeti katonai Stratégiát. vannak abban olyan fenyegetések azonosítva, vagy missziós ambíciók, ami indokolná a harci helikopter képesség megtartását? Most nem nézek ennek utána.

volt vita arról az elmúlt években, hogy a smart defence keretében, milyen képességeket hagyunk el? Mert csak arra emlékszem, hogy mi milyen képességeket akarunk megszerezni. Gondolom egyetlen politikus sem mert azt nyilvánosan bemondani, hogy nos: a ahrci helikoptert feladjuk, vagy a tábori tüzérséget.

Mi továbbra is mindent akarunk + még az új dolgokat is (drónok). A pénz az meg nem lesz több.

Szerintem a harci helikopter képesség olyan dolog, amire nincs elsősorban szükségünk. Ha lenne egy prioritás lista, akkor ez a hátulján lenne. Szállítóhelikopter az OK, drónok, az igen. De mondjuk nem ezek a modellek. Mi lenne még az elején? Páncélozott modern, IED álló légkondis szállítójárművek/harcjárművek, mindenhova ezek kellenek először, amikor nem a "meztelen" katonát küldjük kiképzőnek.

Szükségünk van valójában a Mi-24-es tűztámogató képességére? Indokolja-e e magyar honvédség elkövetkező 10-20 éves alkalmazása? Van fenyegetés a szomszédoknál? Nincs. Telepítenénk nemzetközi katonai misszióba Mi-24-est? Nem. Van rá példa, hogy más országok leadták a MI-24es képességüket? Igen, pl Szlovákia? Marad képesség a honvédségnek földi tűztámogatásra? Igen, a Gripenek.

Most olvasok egy könyvet az európai védelmi képességekről és ott le van írva, amit a politikusok itthon sose mertek bevallani. A jövő az, hogy főleg a kis országok leadnak egyes képességeket, mert nincs elég pénz minden képesség fenntartására. Nincs tüzérségünk? Most már értem. Fegyvernemi kultúráért kár, de ha sem a fenyegetés, sem az alkalmazás nem indokolja akkor talán nem baj. Mondjuk lehet nem a tüzérséget kellett volna elfelejteni, hanem valami mást. Ami most van, azaz, hogy minden képességhez ragaszkodunk, ezért alig van valóban működőképes bevethető képesség. Lásd harci helikopter, lásd harckocsi. Még nem láttam politikust, aki az európai trendek jegyében arról beszélt volna, hogy a fenyegetések és igények figyelembe vételével milyen képességeket adunk le tervezetten és fejlesztünk valóban nemzetközi színvonalúra cserébe.

Víztisztító képesség? Szerintem hiba volt. Nem kell senkinek, nem fogjuk missziókban használni, most fogadok rá. 2022-ig. Afganisztánba mi történt? Helyben vagy Dubajból hozták a palackos vizet. Afrikában mi lesz? Nincs is víz,amit lehetne tisztítani. Most írta egy ismerősöm, hogy az osztrákok repülővel vitték maguk után!!! A Balkánon lehet, hogy lehetne használni. Használtuk? Nem. esetleg majd Szíriában az Eufrátesz vizét tisztítjuk vele, vagy Líbiában a sós tenger vízét. De oda meg nem ment misszió. De tegyük fel, hogy ez egy olcsón felajánlható képesség. Akkor legyen.

Előre is bocsánatot kérek a harci helikopter pilótáktól (remélem azért majd elvisznek egy körre ha lesz megint gép), de nem látok semmi olyan érvet (persze nem vagyok tévedhetetlen), ami feltétlenül indokolná ennek a képességnek a fenntartását.

Jó lenne valami vita, vagy párbeszéd arról, hogy miért is látják a katonák úgy hogy 30 könnyű szállítóhelikopterre lenne szükség, vagy 12-15 közepes többfeladatú (szállító)helikopter,  és 15-18 többfeladatú könny (szállító)helikopterre. Az árvizek kezelése és a 36-34-es KMZ és 88-as zászlóaljak légi mozgékonyságának biztosítása lehet még igényel ennyit, csak akkor is több érv kellene ehhez. 

Helikopterbeszerzés másodszor - HVG cikk

A héten megjelent ez újabb cikk a magyar helikopter-beszerzésről. Vegyes erzésim annak, mert vannak benne jó és megtévesztő részek is, de általában színvonalában messze fölötte áll a múltkori index cikknek. Bár a szerző sokkal komolyabb előtanulmányokkal rendelkezik, alaból sajnos innen is hiányzik az a kicsit komplexebb érdekhalmaz lehetséges felvillantása, amit a múltkori helikopteres cikk kapcsán összeírtam.

A cikkben nagyon tetszett benne, hogy volt benne néhány számomra is új info (lásd később), és hogya magamnak mégis csak ellentmodnva kicsit felvetette a katonai szálat az Orbán-Putyin találkozó kapcsán, mindezt beleágyazva a paksi erőmű élethosszabbítása kapcsán. OK, ezek azok az összefüggések amelyek tipikusan reálisak, komplexét tesznek, tehetnek egy ilyen üzlet lehetőségét.

A cikkben arról van szó, hogy bármilyen új helikoptereket is vegyünk, azoknak a rendszerbe állítása még több év és addig repülni kell a meglevő darabokat. Igen ám, de ez nem lesz egyszerű, mert a Mi-24-esek üzemideje pl kifutott decemebr végén. Ez nekem egy új info volt megint csak és ha igaz, az ismét a szerző jól informáltságát, felkészültségé bizonyítja. Egy kicsiti azért szkeptikus vagyok a harci helikopterek mostani kifutása miatt.

1. Ilyet hallottam már a pilótáktól is 2012  elején, hogy áprilisra kirepülik az üzemidejüket. Aztán mégis repültek tovább. Tanulság számomra: Ez egy annyira bonyolult sokszereplős játék, hogy még a pilóták sem látják/látták át teljesen.
2. A HM-ben azzal nyugtatták az érdeklődőket az afgán missziók kapcsán, hogy a heli kiképző missziók csak addig lesznek, amíg itthon van repképes helikopter. Jelenleg az afgán harci helikopter tanácsadó misszió mandátuma 2013. május 1. Mivel négy hónaposak ezek a missziók, ezért az utolsónak készülő váltás csak 2103 ment/megy ki. Azaz ha a fenti logika igaz, akkor 2013-ban kell legyen repképes Mi-24-es

A megoldás, hogy meg kell kérdezni a HM-t. Lassan összeírok néhány kérdést.

Nekem új információ volt, hogy a Hueyk már elúsztak volna mert valaki más igényelte őket: Meggondolni magunkat már nem nagyon tudjuk, más országok időközben jelezték igényüket a Huey-kre.

Mi a problémám a cikkel? Egyrészt az álmodozó rész (csak én hívom így). Hogy nekünk milyen jó lenne a világ egyik legdrágább, legjobb helikoptere az UH-60 Blcakhawk. Szerintem is jó lenne, de őszintén drága megoldásnak tartanám, hogy az itthoni kiképzésen túl egyébként csak homokzsákokat és betegeket szállítsanak. A másik, hogy mennyit? Milyen célra? És főleg milyen felszereltséggel?

Alternatívaként elhangzik a cseh Mi-17-es utóbb a Mi171-es. Tényleg ez ki is maradt az eddigi index cikkből és az én fejemből is. Ennek a gépnek számos előnye van az üzemeltetési kultúra szempontjából, van felfegyverzett változata is. Az gépnek a szerző szerint két hátránya van: 1. A NATO a nyugati technológia rendszeresítését szeretné 2. A gép nem harci helikopter, felfegyverzett változata is képességvesztést eredményez

Jó szempontok, de szerintem a NATO elvárásokat el lehet felejteni. Egyrészt mert van a NATO-ban példa az ellenkezőjére, másrészt, mert a Mi-171 egy nyugati NATO ország terméke (asszem Csehország státuszáról nem kell vitatkozni). Ennek a beszerzésnek lenne egyébként még egy érdeme, hogy Visegrádi 4-k országai között valósulna meg, erősítené a Gripenek kapcsán egyébként is meglevő kapcsolatrendszert. A cikk szerint egyMI-171-es 10-12 millió dollár, a UH-60-as ennek a duplája. De milyen felszereltséggel és mennyi az üzemeltetés költsége? És hol lenne a szervizbázis? Mit szervizelhetnének a magyarok? Mennyi lenne az offset ebből? Ezek jutnak hirtelen eszembe.

A cikket azonban nem ezért írtam, hanem mert a címen és az olaszos alcímen akadt meg a szemem.

Könnyen lehuzanó olasz helikopterek. Ez csíp. A szerző - abszolút a javára írom ezt, mert megint informatív volt, - prezentál egy statisztikát, amiből kiderül, hogy a pletykált olasz AW-139-es heliből 2002 óta 12 db zuhant le. Ez igen rossz arány a típus repült óráihoz képest.

Ez tényleg sok gondoltam. De mi nem stimmel itt? Valamit disszonanciát éreztem vagy tíz percig. Aztán rájöttem. Három dolog hiányzik innen. Egyrészt hogy hány gépből esett le 12? másrészt, hogy a hivatkozott adatbázis elvileg a többi típusnál is kínál kimutatást? Harmadrészt ha tudja a szerző a az AW-139 esetében hogy: Ez igen rossz arány a típus repült óráihoz képest akkor nem tudna az összehasonlítás kedvéért valamit mondani a többi típus esetében. Egy mondta kellett volna csak ide még, viszont-e nélkül az egész akár egy rivális cég lobbistáinak cikke is lehetne. Nem állítom, hogy az, nem akarom megbántani a szerzőt, inszinuálni valami bántót, csak jelezni számára, hogy ez így is olvasható. (Megnéztem azt a 12 lezuhanást. Az első egy prototípus volt, hm ez nem teljesen fair. Az utolsó hangártűzben égett él, ez sem fair.)

A cikke idáig volt annyira meggyőző, hogy elhiggyem az érvelését. Nekem is olyan benyomásaim alakultak, mintha a cikkben említett, bejáratott orosz és amerikai típusok megbízhatóbbak lennének. De könnyen lehet, hogy mindketten a PR forgások áldozatai lettünk. Ezért meg is kérdezem majd a szerzőtől vannak-e konkrét számai az egyes típusokhoz.

Ha valaki megnézi egyébként cikkben említett adatbázist és ott rákeres az UH-60-as és Mi8/Mi-17-es incidensekre hosszú, jóval hosszabb listát fog találni. A repült óraszám/incidensről ott nincs információ.

Még két meglátás. Az AW-139-esekből (civil változatról van szó ugye) több mint 620-at rendeltek idáig és ebből 450 fölött van a rendszerbe állított gépek száma.  A katonai M változat még nem repült, nem rendelte meg egyetlen ország sem. Bár a cég hivatalos oldala az M változatnál említi http://www.agustawestland.com/product/aw139m, hogy  including Surveillance, Utility / Troop Transport, Special Forces Insertion / Extraction, MEDEVAC / CASEVAC, SAR / CSAR, Command & Control, and Fire Support.  és a svédek rendeltekmár SAR feladatokra hetet, szóval ebben sem vagyok biztos. Ezek szerint lehet talán lehet olyan militarizált (nem felfegyverzett) változata az AW139-esnek, amely katonai szállító feladatokra, az ott szükséges megnövelét védelmi képességekre elektronikára kipróbáltan létezik.

A második dolog, hogy a helikopter típusok vitájából teljesen kimarad az AB 412-es. Csak annyit tudok a gépről, hogy a norvégok hadsereg használja (SP és HP változat), van MEDEVAC változata és van felfegyverzett változata. Emellett a két norvég századból az egyik kifejezetten a norvég különleges műveleti katonák szállítására van dedikálva. Teljesítmény, méret meg ilyenek szempontjából. Ha ugyanolyan leegyszerűsítve nézem a típust, ahogy szokás, kb ugyanakkor mint az AW-139-es, 15 civil helyett 13 személyt szállíthat (a katonai M verzióban csak 10 katonának van hely), kicsivel lassúbb, de nagyobb a hatótávolsága a WIKIPEDIA szerint (mondjuk nem tudom melyik alverzió, mert a High Performance változat biztos több dologban is többet mutathat). Ok ez egy régebbi típus, de ez nem volt idáig szempont (az UH-60as vagy a MI-17es ugyanolyan régi konstrukció)

A következő posztban arról fog gondolkodni, hogy miért is kell nekünk Mi-24-es :)

Ambíciók és valóság: merre tart az átmenet (inteqal) Afganisztánban?

Ezzel a címmel írtam egy hosszabb tanulmányt a biztonságpolitika.hu webportálra még tavaly év végén.

A tanulmányban egyrészt megpróbáltam összeszedni, hogy mi vezetett ahhoz, hogy politikusok fejéből kipattant az ötlet a külföldi katonák kivonása, illetve, hogy a biztonsági felelősség átadása, hol mikor miért és milyen ütemben történt, történik. EZ utóbbi egy kicsit érdekesebb volt, mert nem nagyon volt forrás a hivatalos dokumentumokon kívül, és nagy meglepetésemre, ezek egy része nem is volt a neten. De nekem megvolt valahonnan, nem emlékszem honnan.

A tanulmány legvégén még van éhány kritikus gondolat, de inkább az átmenet magyar aspektusát fogom ide bemásolni.  Röviden összefoglalva azt mondhatnám nincs mire büszkének lennünk. Itt pontosan megmutatkozott a világos magyar stratégia hiánya és kormányzati figyelem (érdeklődés) hiánya. Az a durva ebben, hogy a PRT-nak rengeteg mindent köszönhet a mindenkori magyar kormány a nemzetközi megítélés terén, a külpolitikánk láthatósága terén, mégis figyelmet alig kapott (ez nem tévesztendő össze a HM sikerpropagandájával, az más tészta). Ime:

Az átmenet Baghlan tartományban, a magyar Tartományi Újjáépítési Csoport felelősségi területén

Az Észak-Afganisztánban található Baghlan tartomány az elmúlt években az egyik legfontosabb területnek számított Kunduz tartománnyal együtt (ISAF szóhasználatban Baghlan-Kunduz korridor) az ISAF számára. A nemzetközi erők éves katonai terveiben, az északi régióban elsőszámú prioritást élvezett, amit a tartományba küldött amerikai és német erők, valamint az afgán biztonsági erők folyamatosan növekvő száma mutatott 2010-től kezdve. A két tartomány talán legfontosabb értéke tranzit jellegéből adódik, amelyet a Közép-Ázsia és Afganisztán között kiépülő utánpótlási útvonal jelent.

 

Baghlan tartományban ér össze a Mazar-i Sharif és Kunduz felől érkező két főút, amelyek a közúti összeköttetetést biztosítják Közép-Ázsia felé; illetve a tartomány északi határán van a Szalang-hágó, amely az egyetlen egész évben használható szárazföldi kapcsolat a Hindukus hegységen keresztül Afganisztán északi és keleti, valamint déli területei között. Ennél fogva Baghlan stratégiai elhelyezkedésű, ám a NATO szemében csak az után vált stratégiai fontosságúvá, hogy az ISAF pakisztáni utánpótlási útvonala jelentősen meggyengült az ottani tálib csoportok tevékenysége miatt. Az alternatívaként kialakított Északi Ellátási Útvonal (Northern Distribution Network), részben Európa felől Oroszországon keresztül, részben közvetlenül Közép-Ázsia felől biztosítja az ISAF erők ellátását, ma már több mint 50 százalékban. Ez a fejlemény növelte meg – nem Baghlan elhelyezkedése önmagában – a magyar PRT működési területének fontosságát.

 

A terület kiemelt fontossága kapcsán az volt az eredeti nézet, hogy a tartomány, vagy legalábbis a kulcsfontosságú, a főút mentén haladó járások az utolsó előtti negyedik fázisban kerülnek majd az afgán biztonsági erők fennhatósága alá. Ezt a logikát támasztotta alá az, ahogy az első két lépcsőben bejelentésre kerültek a környező tartományok (Bamiyan, Samangan, Takhar, Pandzsír) és az ott levő járások. Az ott működő Tartományi Újjáépítési Csoportok is megkezdték a saját evolúciójukat az elméletben lefektetett tervek szerint. Mind a bamiyani új-zélandi, a mazar-i sharifi svéd, a kunduzi és badakshani német (és a távolabbi, de szintén az északi régióhoz tartozó faryabi norvég) PRT közös civil-katonai vagy civil vezetés alá került, a delegált vezető diplomata irányításával, természetesen a katonai kompetenciákat továbbra is meghagyva a katonai parancsnok számára.

Ezzel párhuzamosan a PRT-k civil, fejlesztési jellegén igyekeztek erősíteni, elsősorban a fejlesztési források bővítésével és az átmenet végrehajtásához támogatást jelentő koordinációs, tanácsadói jelleg erősítésével. A civil jelleg erősítése nem jelentette feltétlenül, hogy létszámban is növelték volna a PRT-k nem katonai létszámát, de az afgán tárgyalópartnerek felé a politikai megjelenítés szintjén mindenképpen növekedett a civil jelleg.

A badakshani német és norvég PRT az elemzés készítésének idején (2012. december) már bezárt, Norvégia ráadásul a NATO kérésére a tervezett időponthoz képest egy fél évvel korábbra hozta előre a bezárást. Mindkét tartomány csak a harmadik lépcsőben került be az átmenet folyamatába, és ráadásul nem is az összes járás (lásd a fenti térképet). A svéd PRT – valószínűleg mivel az ISAF számára stratégiailag kulcsfontosságú régiós „fővárosban” működik – az utolsó pillanatig marad, a kunduzi német PRT pedig valamikor 2013 nyarán vagy őszén fog bezárni.

A magyar PRT esetében az első lépések 2010-ben kezdődtek, amikor a PRT feladatul kapta az ISAF északi regionális parancsnokságától, hogy egy megadott kérdőív kitöltésével havonta jelentsen az átmenet szempontjából fontos tartományi állapotokról. Ezzel párhuzamosan az afgán oldalról is megindult az információk begyűjtése: Kabulból rendszeresen érkeztek szemrevételező bizottságok, akik a saját rendszerükön keresztül kezdték meg a tartomány felmérését. Az érdemi tervezés 2011-ben kezdődött meg – a helyzet ekkor még viszonylag kényelmesnek tűnt, hiszen az akkori tervek szerint Baghlan tartományt csak 2013 őszén tervezték átadni. Az események valamikor 2011 második felében gyorsultak fel, amikor először merült fel, hogy a tartomány vagy annak egyes részei már 2013 tavaszán, azaz egy fél évvel korábban is bekerülhetnek az inteqal folyamatába. A PRT-11 időszaka alatt (2011. augusztus – 2012. március) dolgozták ki a felállítandó Átmenet Munkacsoport (Transition Working Group) létrehozását, benne az afgán oldallal (rendőrség ANP/ANCOP, hadsereg, titkosszolgálat, kormányzó-helyettes, minisztériumok helyi képviselői) és a nemzetközi erők képviselőivel (PRT, német erők, USAID). Ekkor döntötték el, hogy milyen gyakorisággal, és hogyan tervezzék meg az átmenetet helyi szinten. Az afgán vezetés alig volt tájékozott az átmenet folyamatáról, így velük először a PRT ismertette az előttük álló feladatokat.

A PRT-12 időszaka alatt kezdődött el a munkacsoport rendszeres ülésezése elvileg hetente, a gyakorlatban inkább kéthetente. Az eredeti tervekhez képest viszonylag váratlanul, Baghlan tartomány egyes járásai (a főútvonal mentiek) már a harmadik átadási csomagba bekerültek. Karzai elnök 2012. májusi bejelentése ezzel új helyzetet teremtett minden szereplő számára. A helyszíni tapasztalatok szerint a baghlani afgán politikai vezetés nehezen értette meg az ügy súlyát és kevés érdeklődést mutatott a folyamat iránt, bár az is igaz, hogy korábban nem sok információt kaptak (vagy nem foglalkoztak vele) Kabulból, hogy miként is kell végbe mennie az átmenetnek.

Az is hamar világossá vált, hogy a tartományi vezetésben nem volt mindenkinek érdeke az átmenet siettetése. A Kabulból kinevezett kormányzó, aki a valóságban kevés befolyással rendelkezett, vagy a biztonsági erők (ANA, ANCOP, ANP) parancsnokai alapvetően a nemzetközi jelenlét minél tovább történő elodázásában voltak érdekeltek, mert ennek révén saját erőik helyzete stabilabb, biztonságosabb volt. Szemükben a nemzetközi erők távozása az értékes és hatékony támogató erők távozását jelentette, akikre korábban a bajban – a fegyveres harcok vagy műveletek során – végső soron számíthattak.

Talán ezért is a biztonsági erők képviselői a kezdetektől fogva nagyobb figyelmet tanúsítottak az Átmenet Munkacsoport ülésein. Ebben persze valószínűleg az is szerepet játszott, hogy 2012 tavasza és nyara között komolyan felmerült annak lehetősége, hogy Magyarország még az átmenet befejezése előtt, 2012 októberéig kivonja a Tartományi Újjáépítési Csoportot Baghlanból. Ez az idő előtti távozás, (ráadásul a kulcsfontosságú integal folyamat közepén) végül a NATO szövetségesek kérésére nem valósult meg, viszont a bizonytalanság hónapjai alatt a tartományban működő német erők is állandó résztvevői lettek a munkacsoport tárgyalásainak (a németek úgy sejtették, hogy ha Magyarország kivonul, akkor nekik kell majd befejezni az átmenetet).

Három hónappal a magyar PRT bezárása előtt ugyancsak elmondható, hogy a magyar újjáépítési csoport esetében elmaradt az evolúció mind a civilesítés, mind a fejlesztési erőforrások növelése tekintetében. A PRT továbbra is katonai irányítás alatt és fokozatosan csökkenő létszám mellett működik. A civil jelenlét egy fejlesztési tanácsadó (DEVAD) kiküldésével még 2011-ben megduplázódott. Az ő feladata a kiküldés idején azonban nem az inteqal támogatása volt, hanem a csökkenő magyar fejlesztési források miatt külső, nemzetközi támogatások felkutatása. Ezzel már érintettük is PRT-evolúció másik hiányzó aspektusát, a fejlesztési támogatások növelését az átmenetre kijelölt területeken (és a 2014-ig tartó évekre). A magyar fejlesztési források 2007-2008 kezdeti (500 millió forintnyi fejlesztési forrást felhasználó) időszaka óta folyamatosan csökkentek, összhangban a Külügyminisztérium és az ország gazdasági helyzetével. A jelentős költségvetési elvonások hatása megjelent az afganisztáni lehetőségek tekintetében is: 2011-re már csak mintegy 84 millió forintot fordítottak helyszíni projektekre, ami 2012-ben még tovább csökkent.

A PRT evolúciójának elmaradása elsősorban nem az afganisztáni PRT vezetőin múlott, hanem a hazai szándékok és a figyelem hiánya lehetett az oka. A misszió fő feladatai és belső feladatrendszerének átalakítása (civil irányító szerep megnövelése) mindenképpen kormányzati szintű döntést igényelt volna, ahogy ez más országok esetében is történt. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatták, hogy a budapesti vezetés a PRT-t nem egységes kormányzati erőfeszítésnek tekintette, hanem egy olyan missziónak, ahol mind a katonai, mind a civil szereplők végzik a tevékenységüket (sőt a magyar rendőrség is jelen van az EU missziója révén). Az együttműködés nyilvánvalóan folyamatos a helyszínen, ám annak mélysége, koordináltsága változik attól függően, hogy kormányzati szinten mit várnak vagy nem várnak el, illetve, hogy az aktuális katonai parancsnokok (akik hathavonta váltják egymást) és a civil képviselők (egy-egy diplomata, aki 2-3 évet folyamatosan a pozícióban van) miként találják meg az összhangot.

Helikopterbeszerzésről színvonaltalanul

Már jó két napja elkezdtem írni, csak most van időm feltenni.

Kiakadtam Király András cikkén, amely a google szerint mindjárt a 6. legolvasottabb lett ha beütöm a " helikopter beszerzés magyarország" címszavakat. kiakadtam mert egyéb tartalmi pontatlanságok mellett, pont azt a helikoptertípust nem mutatja be a potenciális váltótípusok közül, amelyről a magyar szaksajtó által már abszolút ki lett tárgyalva (most 16:08 van, talán később frissíti). Például:

AgustaWestland AW139M – Egy típusváltás margójára, benne egész konkrétumokkal, részletes elemzéssel. A cikk egyébként ugyanazt kérdezni a Hendétől, ami nekem is feltűnt az év eleji televíziós megszólalásában. Hogy a katasztrófavédelemben milyen jó lesz. Én értem, hogy el kell adni ezt a témát (egyébként nem kell, mert nem érdekel senkit, se lakosságot, se a politikai elitet), de legalább ilyenkor lehetne nevelni azt a hülye szavazót/tévénézőt, hogy bbazski itt van egy hadsereg is, amelynek vannak alakulatai, akik helikopterrel közlekednek. És ma már szinte még annak a katonának is tudnia kell a helikopterből való ki és beszállás fortélyát teljes menetfelszerelésben, akiket egyébként az élet csak a missziókban visz a rotor árnyékába. (a htka szerzőjének egyébként csak annyit, hogy sok a szó szerinti ismétlődés, érdemes lenne kiszerkeszteni belőle)

Vissza térve a zindexes cíkkhez. Néhány perc olvasgatás után könnyen ellehetett volna jutni a különböző magyar nemzetes cikkekhez, és Zord Gábor mértékadó blogjához. Ha beütöm Gábor nevét a googleba, elsőre a blogja jön ki. Ha rámegyek még az első oldalon is találok a helikopterbeszerzésre utaló posztot.

Így rábukkanva az olasz helikopterekre, és rákeresve az "olasz helikopter vásárlás"-ra, a Magyar Nemzet (Zord Gábor) már  2012 májusban azt írta: Olasz helikopterek pörgethetik fel a honvédséget

A Magyar Nemzet információi szerint ha a kormány új helikopterek vásárlása mellett dönt, az olasz Finmeccanica csoport tulajdonában lévő AugustaWestland ajánlata lehet a befutó, mert húsz, teljesen új, korszerű AW-139-es katonai helikoptert értékesítenének Magyarországnak a használt amerikai forgószárnyasok áráért. Az olaszok ráadásul hajlanak a fizetési moratóriumra is, ami azt jelenti, hogy évekig egy fillért sem kellene fizetni a légi járművekért.

Jó, nem akarok ezen tovább lovagolni, Király Andrásnak talán rossz napja volt.

Sokkal jobban érdekel ennél, hogy miért nem fogunk öüssze, vagy legalább azok aki értenek hozzá, különböző szinteken. Nem az infoikat kellene kiadni (annak akinek van egyáltalán), hanem csak össze kellene rakni az ilyen érdeklődök számára mint én, hogy akkor már mégis mi történik egy beszerzéskor. Egy csomó szempont van, senki se látja át az összeset. A Facebookon a cikk kapcsán volt egy kisebb véleményváltás, és nagyon jó, számomra új dolgok jöttek elő:
Man Gorlo például ilyet írt: Az árról: a képesség megszerzésének költségeit teljes ciklusra kell tervezni, ami nem csak a rendszeresítésig, hanem a kivonás + a rekultiváció költségeiig terjed. Ez itt nem csak egy duma, hanem egy védelemgazdasági alapelv. Pontosan a kivonás és a rekultiváció költségeitől akarnak az említett országok szabadulni: lásd a hannoveri villamos példáját - találtak olyan hülye kelet-európai országot, ahol pénzt adtak az ócskavasért.
Védelemgazdasági alapelvek. ezek azok, amelyekről én még csak hírből hallottam. De miért nem lehetne ezt kifejteni, elmagyarázni egy elemzésben, pl a helikopterbeszerzés kapcsán. Hogy ebből a szempontból, mire érdemes figyelni, miért érdemesebb új és nem használt helikopterek vásárolni.

Aztán ott voltak Bartha Dani érvei (Dani abszolút civilként könyékig benne van a V4 szintű katonai együttműködés lehetséges területeinek feltérképezésében, és a régiós védelmi képességek ismeretében). Az ő véleménye a vásárlás kapcsán egyből onnan indult, hogy az olasz darabot NATO ország még nem rendszeresítette az olaszokon kívül, ily módon egy lehetséges misszióban való együttműködés eléggé megnehezül: Persze hogy ingyen géphez nem telepítenek szervízbázist (egyébként szerinted az olaszok fognak ? ) de telepített szervízbázis missziós alkalmazásban nem sokat ér, tehát ezért van értelme egy NATO / EU kompatibilis gépre.Black Hawk = Török, ameikai, svéd és osztrák alkalmazásban van ami releváns számunkra (és általában az amerikaiak és a törökök ott szoktak lenni a missziókban, kicsit komolyabban mint az olaszok). By the way a lengyelek most akarnak venni CSAR gépeket és a cseheknék és szlovákoknál is pont ugyanaz a helyzet mint nálunk. A Visegrad Battle Groupnak meg nyilván kéne ilyen capability.....(Rapid Reaction Force nálam a mozgási képességet mindenesetre tartalmazza). A Battle Group érvet persze a szlovén-magyar-olasz BG miatt nem erőltetem, de ott ugye az olaszok miatt nem ennyire kínzó a képesség hiánya.

A szervizbázisos részt arra írta, hogy az általa felvetett Blackhawk-ra azt írtam azzal nem jönne M.o.ra szervízbázis, míg az olasz gépekkel állítólag igen

Ott vannak Zord Gábor gondolatai, amelyeket összefoglalni sem tudok, de amelyeket ha szűkszavúan is, de kifejt a blogján. Tipikusan, hogy mire használnánk őket, milyen képességekkel kellene rendelkeznie a helikopterekkel, ezeket hol és milyen színvonalon lehetne megkapni, kik-mit kínálnak.

Ott vannak a kormány sajátos szempontja az mno/Z.G.-n keresztül:
Az olasz ajánlat elsősége mindenekelőtt annak köszönhető, hogy egyelőre csak ez teljesíti azt a magyar elvárást, miszerint kormányok közötti megállapodást akarnak kötni (a Finmeccanica harmadrészt az olasz állam tulajdonában van, s az ügyletben szerepet kapna az olasz védelmi tárca is). Ezzel lenne ugyanis elkerülhető egy hosszadalmas és támadható tendereztetési folyamat, amire a honvédségi helikopterflotta kritikus helyzete miatt egyszerűen nincs idő.

És persze nekem is megvannak a szempontjaim a saját "neveltetésem" kapcsán, hogy én honnan közelítenék meg egy ilyen beszerzést.

Nyilván vannak további szakértők is, akiket nem ismerek, és nyilván kellenének bizonyos alapadatok, amelyeket előbb a HM-nek kellene megmondania. Én pl sosem értettem, hogy a 32 Huey, majd a 20 Augusta 139 milyen alapon lett kiszámítva. Miért pont annyi? Azt számolták, hogy összesen hány katonát tud szállítani? Hogy hány alegységre van szüksége az országnak? vagy a 88-as könnyű vegyes egy századának vagy a teljes zászlóalj mozgatásához? Miért nem 15 Huey és 10 Augusta? Ezt mondja meg valaki.

Ha ilyeneket nem tudni, mondjuk az sem tragédia, mert akkor lehet a kapott infokkal operálni vagy szcnenáriókat felállítani.

Szóval, ami hiányzik most az egy jó kis elemzés lenne, amely egybe gyűjtené mindazokat a szempontokat, amelyekről egy ilyen beszerzés kapcsán érdemes lenne beszélni, figyelembe venni. Ezért kellene Magyarországnak legalább egy olyan think-thank, kutatóintézet, amely megfelelő szellemi kapacitásokkal, erőforrásokkal projekt menedzserekkel rendelkezik, hogy egy ilyen szituban kezébe vegye a dolgokat, összetelefonálja a szakértőket, kérdéseket tegyen fel nekik, írásban kérje a válaszokat, természetesen honoráriumot fizessen a munkáért, és aztán közzétegye az összerakott és a szerzőkkel még egyszer átbeszélt végeredményt.

Persze ez egyenlőre itthon nem működik, mert még senki se jött rá, hogy hogyan lehetne egy ilyet szervezetet megfinanszíroztatni a piacról, támogatókkal, cégekkel. Nem lehetetlen, csak mi nem jöttünk még rá, hogy hogy kell.

Azt kérdezte minap egy ismerősöm, hogy de hát mi értelme lenne egy ilyen anyagna, nem tudják ezt a HM-ben is? Igaza volt, megfogott, gondolkodnom kellett rajta. Azt mondtam neki végül, hogy a HM-ben és a honvédségben is megvan a tudás és szakértelem, tényleg, nincs kétségem. Ott is megvannak a személyek, akik minden egyes aspektusra rálátnak, talán még jobban is, mint a nem hivatalos szakértők. Csak az egy bürokratikus, durván hierarchizált szervezet, ahol még működik néha, hgy nekem magasabb rangom (tudom, a rendfokozatom), én vagyok az okosabb. És ha nem lenne olyan, akkor se lenne senki, aki összerakja ezeket az infokat teljes egészéebn. Működik az öncenzúra, stb. A szakértelemmel bíró egyének véleménye nem egyenlő súllyal esik latba, egy belső szakértői anyagban nem minden félnek lesz (lenne) ott a véleménye feltételezem vagy nem ugyanakkora terjedelemben.

Hivatalos anyag nem úgy készül, hogy a különböző álláspontok közötti vita eredényeként születik, hanem egy szándék szerint iródik, vagy a verseny a különböző vélemény csoportok között. ezzel szemben egy jó zakértői anyagban az álláspontok között vita van, ahol a szerzőknek csak az érveik állnak egymással szemben, nem a pozíciójuk. És mivel a jó vita mindig gazdagítja az elemzést, mert új szempontokat vet fel, egy kutatóintézet, think thank elemzése lehet annyira jó, mint egy belső felmérés, elemzés (sőt állítom, hogy még jobb is). Ha nem is alaposságában (hiszen annyi infonak nem lehet a birtokában), de komplexitásában, a felkínált/számba vett opciók, lehetőségek tekintetében.

És egyébként az nyilvános, a belső anyag meg nem. Az tény mindig jelentős befolyással van az adott szerző megállapításáira.

Arról nem is beszélve, hogy egy külső anyag segíthet felhívni a problémára a figyelmet, megnyilatkozásra/tisztázásra kényszerítheti a hivatalos oldalt/ bürokráciát, új információkat összefüggéseket kínálhat a politikai vezetésnek (igen gyakran őket sötétben tartja a bürokrácia egy ponton túl), szakmai információkkal láthatja el az érdeklődő újságírókat és tájékoztathatja a közvéleményt. Ezek egyik sem igaz természetesen Magyarországra.

A magyar valóság az, ami Király András cikkével is történt. Miután valaki gondolom felhívta a figyelmét a problémára, belenyúlt a szövegbe, betette a AW-139-st is. Jobb helyeken ilyenkor a cikk aljára vagy tetejére még azt is odaírják, mikor és mivel egészítették ki az eredeti cikket. De ahogy think-thank kultúra, úgy ez is nálunk csak nyugatabbra fordul elő.